A Savaria Múzeum Vas megye egyik legnagyobb múlttal rendelkező, polgári kezdeményezéssel létrehozott kulturális intézménye.

1872-ben Lipp Vilmos premontrei tanár kezdeményezésére jött létre a Vasmegyei Régészeti Egylet, melynek célja a megye történeti emlékeinek gyűjtése és múzeum létrehozása. A gyűjtemény alapját a nagyszámú római kori emlékek mellett a magángyűjtők által adományozott tárgyak alkották.

1900-ban a Régészeti Egylet beolvadt a kulturális élet nagyobb területét átfogó "Vasvármegyei Kultur-Egyesület"-be. A műgyűjtemény ekkor a püspöki palotában volt, méreteihez képest szűk teremben. Ezért vált szükségessé egy múzeumépület emelése, mely 1908-ban készült el. A "Kulturpalotát" 1910-ben újabb szárnnyal bővítettek, majd az 1939-es tatarozás során berendezték a Lapidáriumot is, Járdányi Paulovics István elképzelései szerint.

A háború alatt az épület és számos tárgy a bombázások és robbantások okozta légnyomástól megrongálódott. A nagyobb pusztulástól azonban sikerült megóvni a gyűjteményt (ez Szakonyi Lászlónak köszönhető) .

Az államosításig az ország utolsó egyesületi múzeumaként vegetált az intézmény. Ma a Savaria Múzeum a vasi múzeumok központja. Régészeti, néprajzi, történeti és természettudományi gyűjteményeiben mintegy félmillió tárgyat őriz.

A múzeum épülete Szombathely városközpontjában található, bejárata a hozzá tartozó park felé nyílik. A parkban a város szülötte, Horváth Boldizsár bronzszobra áll. Itt találjuk Pável Ágoston néprajzos múzeumigazgató mészkő mellszobrát is.

A múzeum emeleti termeiben a Tájak - Korok - Települések című állandó kiállítás tekinthető meg. Nyugat-Dunántúl mai természeti és civilizációs képe, az a környezet, amelyben élünk, a természet sok évmilliós munkájának és az itt élő ember alig tízezer éves természetformáló tevékenységének eredményeként született. Kiállításunk e jellegzetes alpokaljai táj, föld- és élettörténetét, természeti képét és emberi történetének néhány fontos pillanatát mutatja be. A séi újkőkori falu élete, a Velem-szentvidi város születése a bronzkorban és a római Savaria, olyan településtípusok, amelyek más-más földrajzi környezetben alkalmasak az ember és természet kapcsolatának bemutatására. Mindhárom régészeti teremben méretarányos, az eredeti térszínt érzékelhető környezetből kiemelt látványos makettek nyújtanak segítséget a településtörténeti összehasonlításhoz.

Az épület alagsorban elhelyezett római kőtár (lapidarium) legjelentősebb emlékei: a Capitoliumi triász szobortorzók, a fogadalmi oltárok (votiv emlékek), pogány és ókeresztény sírkövek.

A múzeum nagytermében időszaki kiállításokat, hangversenyeket rendeznek.