Az 1930-as évek elején, amikor már a hagyományos népi építészet utolsó emlékei is pusztulásnak indultak - Nógrád megye főispánja, dr. Soldos Béla törekvése folytán - a balassagyarmati Nagy Iván Múzeum (ma Palóc Múzeum) udvarán szabadtéri gyűjteményt nyitottak meg. A gyűjteményről 1933-ban "Palóc faház és udvar a Múzeum mögött" ill. "Néhány szó a palóc faházról" címmel Bátky Zsigmond és Ébner Sándor emlékezett meg a Nógrádi Hírlapban. Az első magyar szabadtéri állandó kiállítás ekkor még csak egy lakóházból állt, a cikkek szerzőinek javaslata alapján azonban hamarosan egész gazdasági udvarrá bővült.