A Palóc Múzeum szabadtéri gyűjteményének épületegyüttese a XIX. század eleji nógrádi falusi építkezést és életmódot mutatja be.

Az 1932-ben Karancskesziben 350 pengőért megvásárolt, és hét szekéren a Palóc Múzeum udvarára szállított faház az egész palócság régi háztípusát reprezentálja. A füstlyukas kontytető egyetlen megmaradt példánya látható itt, melyet fecskebabkákból rékásra, létrásra kötött zsúptető fed. Falai kívül-belül sárral-agyaggal tapasztottak, évente kimeszelték. Bejutni a magas küszöbön, a talpfán átlépve lehet, az ajtón gerezdes kulccsal nyíló kölkes zár van. "A pitvarba lépik be nálok először az ember. A palócok a szobát háznak, a konyhát pitvarnak, a padlást szobának nevezik..." - írta e népcsoport első tudományos kutatója, Szeder Fábián 1835-ben.

A ház berendezése a palóc nagycsalád életét tükrözi, középpontjában a helyiség nagy részét elfoglaló kürtőskemencével. A főzés a kemence szája előtti tűzpadon, egy beépített kövön, a cseresznyegen történt. A kemencében sütötték a család kenyerét, benne főzték nagy poltári fazekakban a tyúklét, ciberelevest, káposztát. A kemence melletti padka, a szapallya, a koldusok és a hívatlan vendégek helye volt.

Az apróméretű palóc faház még a 19. század végén is sokszor három-négy nemzedéknek, 20-25 embernek adott szállást. A legény ha megnősült, apja házába vitte haza az újmenyecskét, s ott ház- és vagyonközösségben éltek. A nők hálóhelye, a fűtetlen kamrika egyben a család éléstára is volt. A gyűjtemény faistállója Bocsárlapujtőről került Balassagyarmatra és a lakóházhoz hasonlóan zsilipelt technikával épült. A boronafalas pajtában 1836-ból való borprés, az udvaron pedig nagyméretű olajütő látható.