Tardy György (1862-1949) földbirtokos a két világháború közötti Berettyóújfalu közéletének jeles személyisége volt. Műegyetemi tanulmányai után hazatért szülőfalujába gazdálkodni. Saját kezűleg faragott, festett bútoraival számos kiállításon díjat nyert. 1937-ben helytörténeti munkát jelentetett meg Berettyóújfalu keletkezése, története és fejlődése címmel.

Itt született Kazinczy, ide tért vissza és fordult termőre Bessenyei élete, itt következett be a fordulat Kölcsey pályáján: belátta, el kell fogadnia az élet terheit, Arany János a bihari hagyományból indulva lett irodalmunk klasszikusává, s pár évtizeddel később e tájékról, Nagyváradról kapott erős lökést a modern magyar irodalom, melynek egyik képviselője, Nadányi Zoltán Berettyóújfaluban élte le élete jelentős részét, s aztán újabb évtizedek múlva a népi irodalom szökkent szárba, s adta irodalmunknak Nagy Imrét, Sinka Istvánt, Erdélyi Józsefet és Szabó Pált.

A Berettyóújfaluhoz tartozó Herpály nevű határrészen, a Somota nevű mesterséges halmon 1977 és 1982 között a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézete és a Szovjet Tudományos Akadémia munkatársai közösen végeztek feltárást kb. 600 m²-es területen. Ez volt a magyarországi régészet történetében az addigi legnagyobb alapterületű, réteges szerkezetű őskori telepfeltárás.

Az I. világháború után, 1920. április 30-án Berettyóújfalu nagyközség Csonka Bihar Vármegye székhelye lett. 1922-től nagyarányú fejlesztések következtek: villamosítás, iskola, útépítések, valamint ekkor épült a Vármegyeháza, a Honvédlaktanya, s a Tisztviselő-telep is.