A kiállítás első terme helytörténeti anyag, gazdag újkő-, réz- és bronzkori, szarmata valamint avar leletanyaggal, melyek a környéken kerültek elő, a Nemzeti Múzeum tulajdonában vannak, ill. a Paulinyi-féle gyűjtemény részét képezik. (Kiskőrös környéki lelet az avar hercegkisasszony alamandin köves arany nyakéke is, mely a kiállításon szintén megtekinthető.)

A "sötét" szoba a színház illúzióját teremti meg a színpadot stilizáló háttérrel, melyből váratlanul, ám lendületesen kilép a költő. A tájat hitelesen bemutató madár- és növényvilágot tartalmazó vitrinek - melyek közvetlenül a "színpad" előtt állnak - érzelmi előkészítést nyújtanak a költő tájlírájához.

Petőfi költészetének világirodalmi méretű kultuszát a falfelületre kiterített földgömb érzékelteti, rajta alfabetikus sorrendben a Petőfi költészetével anyanyelven rendelkező országok. Mellette négy tárlóban válogatás tekinthető meg az idegen nyelvű Petőfi-kiadványokból.

Az 1780 körül épült háromosztatú, középpadkás, vert falú, nádfedeles népi műemlék, Petőfi Sándor szülőháza 1880 óta tekinthető meg belülről, akkor nyitotta meg a Magyar Írók és Művészek Társasága nevében Jókai Mór. 1948-49-ben, a forradalom és szabadságharc centenáriumi ünnepségsorozata alkalmával fogalmazódott meg az igény arra, hogy a szülőház teljes egészében múzeummá váljék. Hogy ez megvalósulhasson, rendbe kellett tenni a házat, és család bútorait ide kellett hozatni a fővárosból. 1953-ra teljesült az álom.