1996-ban volt Gross Arnold Széchenyi Művészeti Akadémia-i székfoglaló kiállítása az Iparművészeti Múzeumban, mely teljes áttekintést nyújtott életművéről: bemutatkozott a festő-grafikusművész és a gyűjtő is. E kiállítás kapcsán készült az Iparművészeti Múzeum c. dioráma, melyen az épület főhomlokzatának három színnyomata látható, előtte a "belle époque" miniatűr figuráival.

Kamara-kiállításunk ezúttal olyan érdekességeket mutat be az életműből, melyek korábban nem voltak kiállításokon, vagy kevéssé ismertek. Ilyenek azok a rézlemezek, melyekről az 1960-as évek közepén a művész grafikái készültek. Egymás mellé kerül lemez és lenyomat, olykor pedig ugyannak a grafikának különféle színvariációi sugallnak más-más hangulatot. Ugyancsak érdekesek azok a lapok, melyek több lemezről nyomva készültek: az eredetileg különálló művek összhatása különleges.

A grafikusművész egy személyben gyűjtő is: manapság ritka, hogy gyűjtemény és alkotómunka oly szoros kölcsönhatásban legyen egymással, mint Gross Arnoldnál. Számos régiséget gyűjt, játékokat és miniatűr tárgyakat, azon túl kisvonatokat, az utóbbi években pedig elsősorban kőzeteket, ásványokat. Mindezekből szintén látható ízelítő a kiállításon, külön-külön bemutatva az absztrakt mintázatú, különleges ásványok világát, régi idők játékait és a mozdonyok, kisvasutak birodalmát. Képein vissza-visszatérnek e tárgyi emlékek, több grafikáján szerepel kismozdony, kisvasút. Féltett műtárgyai megnemesednek, ahogy bekerülnek a művész oeuvre-jébe, emlékezvén hajdanvolt "boldog békeidőkre". Aranyló színfoltok, tünékeny tónusok színesítik leheletfinom rézkarcait, a művész gyűjteményében lévő ásványok, kőzetek színpompáját idézve.

Így kapcsolódik össze gyűjtemény és alkotás, szinte elválaszthatatlanul: a játékok, vasutak, ásványok világa és a grafikáké. Gross Arnold legújabb színes rézkarca, a Lexikon című, egybefogja e sokszínűséget, az alkotóművész életpályáját és ars poeticáját.

A kiállítás címe "A természet játékai" utal e grafikai világ játékosságára, s kifejezi a művész mély kötődését az ihletet adó természethez. Korai műveitől kezdve megihlette a táj, kezdetben a szülőföldet, Torda környékét örökítette meg. Meghitt tájábrázolásait közvetlenség és játékosság jellemzi. Gross mindvégig megőrizte lelkében és művészetében a természet szeretetét, a múlt emlékképeit, a gyermeki játékos képzeletet és egyéni világlátását. Karácsony táján különösen fontos az a békebeli harmónia, mesebéli varázslat, amit művészete sugall.