Polgár Rózsa 1967-ben végezte el a Magyar Iparművészeti Főiskola szövött kárpit és gobelin szakát. 1968-1970 között tanulmányútakon járt Svájcban, Franciaországban és Németországban. 1981-1987 között Genfben élt. 1973-ban a Milánói Triennálé ezüstéremét, 1980-ban, 1986-ban a 6. és a 9. Fal- és Tértextil Biennálé díjait Szombathelyen, 1991-ben pedig a Ferenczy-centenárium I. díját érdemelte ki. A Munkácsy-díjat 1991-ben, a Kossuth-díjat 1999-ben kapta meg. A művésznő 1992-től a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja.

Pályája elején selyemfestéssel foglalkozott, majd színházi jelmezeket, kellékeket tervezett, s csak a 70-es évek végén tért vissza a szövéshez, a gobelinhez. Személyes érzelmekkel töltött munkáinak témái gyakorta a hétköznapi tárgyak. Közismert műve a Katonapokróc 1945-ből amely nem más, mint egy megszövött takaró felcsavarva, leltári számmal, golyóütötte lyukkal. A személyes múltjának emlékei a Mellényke, a Fontos kis zsebkendő, a Gyermektakaró, a Vándortarisznya és társaik. A 90-es években több jelentős, monumentális művet alkotott: Tisztelet Ferenczy Noéminak (1990), Triptichon (1993), Himnusz (1996).

Polgár Rózsa alkotásait a legjelentősebb magyar közgyűjtemények őrzik, munkái több középületet, főként evangélikus templomot díszítenek. (Pl.: Evangelische Kirche, Friedenspark, Kassel; Evangelische Kirche, Dominikanerkloster, Frankfurt am Main; Organisation Mondiale de la Propriété Intellectuelle, Genf; Evangélikus templom, Siófok, stb..)

Rákosmente is büszkélkedhet egy művével, Christus Victor Quia Victima (Krisztus a győztes áldozat) című kárpitja 2004 óta a rákoshegyi evangélikus templom oltárképe.