Eggert Márta esetében igazán találó az a mondás, hogy jó időben volt jó helyen. Filmes karrierjének indulása egybeesik - mi több elválaszthatatlan tőle - a 20-as és 30-as évek új műfaja, a film musical megjelenésével. A zenés filmek (operettfilm, musical) zsánerének kialakulását a technikai újítás, a hangosfilm színre lépése tette lehetővé.

Eggert családi örökségként kapta a zene szeretetét és énekesi tehetségét: édesanyja maga is a Zeneakadémián tanult énekelni, a német bankigazgató édesapját pedig művelt és odaadó zenebarátként tartották számon.

A mama, Tilly Herzog lánya születése után feladta énekesi ambícióit, válásuk után (a színésznő ekkor 8 éves volt ) pedig teljesen lánya karrierjének szentelte magát. Eggert Márta Budapesten német iskolába járt, és meglehetősen korán, 17 évesen elindult énekesi pályája. A Magyar Színházban kisebb szerepeket kapott, majd egy stockholmi revüszereplés után Budapestre visszatérve a Fővárosi Operettszínház szerződtette. Ábrahám Pál 'Az utolsó Verebély lány' és a 'Párizsi divat' című darabjainak hősnőit alakította, és színpadra lépett az 'Aranymadár'-ban is. Ekkorra esik első és utolsó teljesen magyar filmje, a Gaál Béla rendezte Csak egy kislány van a világon (1929) forgatása is. A sors apró fintora, hogy a világhírt a zenés filmek primadonnájaként elnyert színésznő egyetlen magyar filmjét eredetileg némafilmként forgatták, és csak utólag egészítették ki zenekísérettel és dalbetétekkel. A filmben Katinka szerepét alakította, partnerei Jávor Pál és Vándory Gusztáv voltak.

Egy Ábrahám-operett budapesti előadásában ismerkedett meg Kálmán Imre nővérével, aki természetesen bemutatta az ígéretes szopránt fivérének. A találkozás döntő jelentőségű volt Eggert pályáján: Kálmán második szereposztásban neki adta a Montmartre-i ibolya főszerepét a bécsi Johann Strauss Theatre-ban, majd amikor az eredeti főszereplő, Adele Kern visszalépett, Eggert sikerre vitte a darabot. Az előadást meghívták a hamburgi Volksoperbe is, Németországban az énekes-színésznőt a mai napig mint népszerű operettprimadonnát tartják számon.

Hamburgban ismerkedett meg Richard Eichberg rendezővel, aki csupán 1931-ben három filmjében szerepeltette. Az özvegy vőlegényt (Bräutigamswitwe) a londoni Beaconsfield Studios-ban vették fel. Ettől kezdve egymást érték a filmes felkérések, főként német és osztrák produkciókban. Bizonyos filmjeit a kor szokásainak megfelelően más nyelvű verzióban is újraforgattak, így például az 1932-es német Es war einmal ein Walzer (Lehár Ferenc filmmusicalja Victor Janson rendezésében) Where is this Lady? címen Vajda László és Victor Hanbury kezéből angol változatban is a vászonra került. A sokoldalú tehetségű és nagyon fotogén Eggert Márta hat nyelven beszélt, nem esett hát nehezére, hogy filmjeinek német, angol, de akár olasz és francia változataiban is ő játssza a főszerepet.

1932-ben Gregor Rabinowitsch producer elsőként neki adta a Das Lied einer Nacht főszerepét, melyben a lengyel operaénekes, Jan Kiepura lett volna a partnere. Rabinowitsch végül Magda Schneiderrel forgatta le a filmet, Eggert pedig a Lehár oprettből készült A cárevics (1933, rendezte: Viktor Janson) Mary Collinja lett. Eggert 14 éves korában látta először a nála 10 évvel idősebb Kiepurát a budapesti Operaház Turandot-jában, és attól kezdve rajongott a férfiért. 1934-ben valóra vált a régi álom, együtt szerepeltek A szívem téged hív című, Victor Janson rendezte filmben. Legendás nagy szerelem szövődött köztük, az 1936-os esküvőjük után 30 évig éltek boldog házasságban. Az álompárt Kiepura halála szakította el egymástól 1966-ban. Közös tulajdonságaik, a jó megjelenés, a szép hang és a kiváló színészi képesség szinte predesztinálta őket az együttes sikerre. Több filmet forgattak együtt, így az első közös filmjük után annak angol változatát Carmine Gallone rendezésében, és a Bohéméletet Bolváry Gézától. Bolváry 1937-ben Ausztriában rendezte a Puccini operából készült átíratot, mely a házaspár egyik legnagyobb sikerét hozta. 1957-ben szerepeltek utoljára együtt a Tavasz Berlinben című filmben (rendezte: Arthur Maria Rabenalt).

Hitler hatalomra jutásával az ellenzéki illetve zsidó származású filmkészítők mozgástere erősen korlátozottá vált Németországban és Ausztriában, a rendezők és producerek nagy része emigrált, így a Kiepura házaspár körül is megritkult a levegő. Lengyelország német megszállása elleni tiltakozásul Kiepura el akarta hagyni Európát, és bár a félzsidó Eggert karrierjét egyelőre nem fenyegette veszély, a színésznő habozás nélkül a távozás mellett döntött. New York-ban telepedtek le, ahol Kiepura jó kapcsolatai révén heteken belül újra színpadon állt, méghozzá a nagynevű Metropolitan-ben a 'Bohémélet' Rodolfojaként. Feleségének kicsit várnia kellett az újabb lehetőségre, de 1940-ben ismét színpadra lépett a 'Higher and Higher' című musical-ben, amely sokáig sikerdarabként futott a Broadway-n. Koncertezett Rio de Janeiróban, Sao Paolóban, eljutott Kubába és Kanadába is.

A házaspár két hollywoodi stúdióval is tárgyalt, Eggert az Universalnál, férje a Paramountnál írt alá szerződést. Márta filmje a The Song of Life címet kapta volna, ha valamikor is elkészül - a stúdió csődje miatt a szerződést érvénytelenítették. Később új tulajdonosokkal ismét talpra állt az Universal, de Eggert 1943 után hátat fordított Hollywoodnak. Az eredetileg neki szánt filmszerepeket másokkal forgatták le. A megvalósult két MGM film egyikében Gene Kelly partnere volt (For me and my Gal, 1942, rendezte: Busby Berkeley). A két filmet az utókor inkább Judy Garlandhoz, mint Eggert Mártához köti, és felvetődik a kérdés, hogy a két produkció nem használhatta-e volna ki jobban a magyar színésznő tehetségét. Mindenesetre Eggert kívánságára felbontották az MGM-mel kötött szerződést, a színésznő örökre maga mögött hagyta az amerikai stúdiókat. Visszatért a zenés színpadra, a 'Víg özvegyet' 2000 alkalommal játszotta a Majestic Theatre-ban 1943-tól. Pályafutásának egyik legnagyobb sikerét férjével együtt a 'Polonaise' című musicalben aratta. 1947-ben visszatértek Európába, ahol Eggert 4 újabb filmet forgatott 10 év alatt. Férje halála után évekig távol maradt a rivaldafénytől, majd kisebb szerepeket vállalt. 1984-ben viszont nagy sikere volt a Broadway-n a 'Follies'-ban. Ezt követte a Seattle-ben és Denverben színpadra vitt Harvey Schmidt musical, a 'Colette', ahol a Diane Rigg játszotta főszereplő édesanyját alakítja.

(Kovács Adrien: A mi lányunk - Portré Eggert Mártáról)