2002-ben ünnepli fennállásának 90. évfordulóját az Ernst Múzeum. Ennek alkalmával a múzeum bemutatja történetét, az alapító műgyűjtő és mecénás Ernst Lajos gyűjteményét.

Az Ernst Múzeum különleges művészeti intézménye volt a fővárosnak. 1912-től 1937-ig, Ernst Lajos haláláig egyszerre volt állandó kiállítási termekkel rendelkező magyar művészeti és művelődéstörténeti múzeum, időszaki, modern tárlatoknak otthont adó kiállító tér és műkereskedelmi központ, melyben először rendeztek rendszeresen - évente kétszer - aukciókat is. A múzeumban művészettörténészek előadására is sor került, felolvasóestekre, kortárs zenei koncertekre, így nemcsak a szorosan vett képzőművészeti élet, de a magyar értelmiség kulturális fórumává is vált. A múzeum történetét, kulturális közéletben betöltött szerepét mindeddig nem dolgozták fel.

A kiállítás három fontos részre tagolódik. Az első részben a múzeum épületének történetét korabeli fényképeken, építészeti terveken keresztül mutatjuk be a közönségnek. A második részben Ernst Lajos gyűjteményének kiállítására kerül sor. Körülbelül hetven darabból álló válogatott anyaggal (festmények, grafikák, szobrok) mutatjuk be e XIX. századi szellemiségű műgyűjteményt, annak struktúráját, sajátosságait.

A kiállítás harmadik részében az 1912 és 1937 között az Ernst Múzeumban rendezett modern tárlatok anyagából láthat egy, körülbelül negyven darabból álló válogatást a közönség.

A műtárgyakat a Magyar Nemzeti Galéria, Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnoka, Petőfi Irodalmi Múzeum, Magyar Iparművészeti Múzeum és magángyűjtők kölcsönzik. A kiállítás nemcsak látványos, kitűnő kvalitású múzeumi műtárgyaival tarthat számot a szakma és a szélesebb közönség érdeklődésére, de rávilágít az intézmény történetének, és ezzel Budapest kultúrtörténetének egy eddig szinte ismeretlen szeletére.

A kiállításhoz tudományos katalógus készül, melynek szerkesztője és a kiállítás kurátora Róka Enikő.