Az Ausztráliában élő, gödöllői születésű természetbúvár, Ignácz Ferenc 1988-ban ajánlotta fel szülővárosának, Gödöllőnek közel 10 éves természetrajzi és néprajzi gyűjtésének anyagát. A több ezer tételből álló gyűjtemény legértékesebb része Pápua Új-Guinea felvidékéről származik: e terület csak az 1950-es évektől került közelebbi kapcsolatba a modern civilizációval. Ilyen jellegű s ekkora változatosságot tükröző anyaggal eddig egyetlen hazai múzeum sem rendelkezett.

A különböző helyekről származó "kéregszövet", polinéziai nyelven tapa olyan tárgyegyüttes a gyűjteményben, amely közös gyökerekre vezethető vissza mind technikai alapon, mind a kultúrák eredetét tekintve. A Délkelet-Ázsiából és Melanéziából, Polinéziából és Mikronéziából származó tárgyak készítési technikája szinte mindenütt teljesen azonos s ez nem véletlen: a nyersanyagot adó fafajok és a technika, sőt, maga az óceániai szigetvilág kultúráinak eredete is Délkelet-Ázsia felé mutat.

Ignácz Ferenc gyűjteményében több mint 100 olyan tárgy szerepel, amely tapából készült, feltétlenül érdemes ezt az anyagot egy kiállítás, illetve egy tudományos ismeretterjesztő kiadvány formájában az érdeklődő közönség elé tárni. A pápua anyagon keresztül jól bemutatható nemcsak maga a kész termék, a tapaszövet, hanem a munka folyamatát is tudjuk illusztrálni az eredeti helyszínen készített fotókkal, rajzokkal és a készítéshez használt eszközökkel.

A témáról még nem jelent meg magyar nyelvű összefoglaló mű. A külföldi, elsősorban német és angol nyelvű szakirodalom pedig nem fordít különösebb gondot a nyersanyagra, noha ez is rendkívül fontos, különösen az őslakosság szempontjából, akik a természetben található kincseket mindig igyekeztek maximálisan kihasználni anélkül, hogy ezzel megbontották, lerombolták volna életterüket. Kiállításunk és az azt kísérő tudományos katalógus szeretné felhívni a figyelmet arra az összhangra is, amelyet az őslakosok alakítottak ki a természeti környezettel és ami minta lehet számunkra.

Antoni Judit etnográfus, a kiállítás rendezője