Balázs János az első jelentős cigány származású magyar festő. Érdekességét ad (is) adja, hogy a csak rá jellemző erős színkavalkád mellett költőként versbe és prózába is formázta gondolatait. Mondanivalója a világ számára teljesen egyetemes. A magánya, kirekesztettsége nem elsősorban származása, inkább személyiségéből fakadt, így munkássága nemcsak a cigány származásúaknak, de mindenki számára érthető, elgondolkodtató, befogadható.

Balázs János az első ismert és elfogadott cigány származású festő. 1905-ben született a Felvidéken, de 5 éves korától édesapja halála miatt Salgótarjánba költöztek. Itt élte le egész életét, itt alkotott a salgótarjáni Cigánydombon. A háború kitörése miatt iskoláit nem fejezte be, két osztály elvégzése után már nem tért vissza a padokba, de örök kíváncsisága, elmélkedésre való személyisége miatt minden olyan tudást felszívott magába, amit fontosnak gondolt.

Kora gyerekkorától rajzolt, tehetsége már akkor megmutatkozott, de nehéz sorsa miatt, a megélhetésért folytatott küzdelmek mellett csak versekben és prózában fejezte ki magát. 63 évesen kezdett újra festeni, onnantól kezdve ontotta magából a környezetéről, álomvilágáról, történelmi eseményekről szóló alkotásokat.