Laszlo Milasovszky magyar-német képzőművész 1974-ben disszidált Nyugat-Németországba, ahonnan csak 2007-ben költözött haza. Kölnben az orvosi egyetemre járt, azzal párhuzamosan pedig bekapcsolódott az ottani művészeti életbe. Először a Fiatal Képzőművészek Klubjában mutatkozott be 1985-ben az Experimental Art nemzetközi csoportos tárlaton, míg első egyéni kiállítása 1991-ben Kölnben volt, a budapesti Fészek Klub Galériában pedig ugyanebben az évben Méhes Lóránt-Zuzuval közösen állított ki.

Milasovszky művészeti szemléletét az orosz konstruktivisták, leginkább Kazimir Malevics és Moholy-Nagy László munkássága alapozta meg. A művész korai munkái az ábrázoló/figurális reprezentáció tárgykörébe sorolhatók, pályája elején experimentális fotókat is készített. Műveit a konstruktivizmus, a lírai és absztrakt geometrikus megközelítés ugyanúgy befolyásolta, mint a Pattern Painting. Olaj-vászon festményei mellett grafikákat, objekteket és installációkat is jegyez. Munkái a végtelen univerzum makro- és mikrovilágai, melyek a fragmentumokban, a Rész-ben próbálják meg bemutatni az Egész összefüggéseit. A teljes képmezőt úgy lakja be, hogy sokszor szimmetrikusan építkezik, míg másutt gócpontokat jelöl ki, ahonnan elindítja motívumrendszerét. Látszatra tematikus blokkokban gondolkodik – vonalak, hálózatok, körök, spirálok – ám egy-egy motívumhoz évekkel később is visszacsatol. Öt-hat rétegben viszi fel a vászonra a festéket, munkamódszere aprólékos és időigényes. Színvilága gazdag. Műveiben a tudomány szabályainak és törvényeinek engedelmeskedő hálózatok és rendszerek bontakoznak ki. Organikus és geometrikus motívumokat egyaránt használ, visszatérő elemei a végtelen jele, a fekvő nyolcas és a spirál. A jelen kiállítás Milasovszky életművéből nyújt válogatást.