A Bosch+Bosch csoportot 1969. augusztus 27-én, éppen 50 esztendeje alapította néhány szabadkai fiatal alkotó. A kollektíva időrendileg a második ilyen szerveződés volt az egykori Jugoszláviában. Lényeges mozzanat, hogy a nagyobb kulturális és művészeti központokon kívül, az országnak ama peremvidékén jött létre, amelyben kimutatható volt a két világháború közötti magyar aktivizmus hatása (Kassák Lajos, Barta Sándor). A csoport tagjainak nagy része magyar származású volt (Csernik Attila, Ladik Katalin, Kerekes László, Szalma László, Szombathy Bálint), de a délszláv anyanyelvű tagok is jól beszélték a magyart (Slavko Matković, Ante Vukov).

Munkálkodásuk folyamán a Bosch+Bosch csoport tagjai szerteágazó képzőművészeti – és részben szépirodalmi – tevékenységet fejtettek ki, olyan művészeti és műfaji határterületeken mozogtak, melyeket nyelvi és fogalmi értelemben tágítani igyekeztek. Már közvetlenül önszerveződésük létrejötte után hátat fordítottak a hagyományos alkotói kifejezésmódnak, merészen és elszántan fordulva a nemzetközi művészet időszerű paradigmái felé. A kisvárosi lét, a határsáv furcsán beszűkült világa és az intézményi infrastruktúra hiánya nem tette számukra lehetővé a nagy nemzetközi kifutást, a jugoszláv „új művészeti gyakorlatban” azonban történetileg fontos nyomot hagytak. A kollektíva felbomlását követő években, évtizedekben néhányan közülük a korszak jelentős nemzetközi egyéniségeivé érlelődtek (Ladik Katalin, Szombathy Bálint).

A csoport munkásságának egy jelentős része az elmúlt években integrálódott a magyar művészettörténetbe, eddig azonban csak részleteiben ismerhette meg a szakmai közönség.

A kiállításon bemutatjuk még a korai 70-es években Újvidéken tevékenykedő Kôd és a (Ǝ neoavantgárd csoportok munkáit is.


A kiállítás a zágrábi Avantgárd Művészeti Kutatóintézet és a Marinko Sudac Collection együttműködésével valósul meg.