A kora újkori (XVI–XVIII. századi) lengyel nemesség a szarmatáktól eredeztette magát, ezen alapult a lengyel szarmatizmus ideológiája. Sarmatia a XVI. század első felének humanista írásaiban tűnt föl először Lengyelország neveként, érdekes módon egy időben azzal, hogy Petrus Ransanus a magyarokat származtatta a szarmatáktól. A szarmata leszármazástudat a magyar nemesi ideológia szkíta és hun leszármazástudatával is párhuzamba állítható.

Mivel a lengyelországi népesség közel tizede nemesember volt, a szarmatizmus széles körben formálta a lengyel népi-nemzeti öntudatot. A szarmatizmus keleties elemeket mutató, övvel összefogott hosszú kaftános viseletet, frizurát, huszárharcmodort, és történeti nemesi tudatot együttesen jelentett. Bár a lengyel-szarmata rokonság elképzelése ma már történelmi fikciónak tekinthető, kultúrtörténeti tényezőként és a lengyel nemzeti öntudat kialakulásában játszott szerepe miatt jelentős volt. A kiállítás a szarmatizmus 16-17. századi anyagi kultúrában, viseleti tárgyakban, fegyverzetben, képzőművészetben tükröződő ideológiáját állítja kontrasztba a Kárpát-medence gazdag, valódi kora szarmata leletanyagával, az elsőként az I-II. században az Alföldre telepedő jazigok, majd a roxolánok és alánok temetőinek hagyatékával, a halmos temetkezésektől és a valóban harcias ókori szarmaták fegyvereitől a mindennapok jellegzetes, szürke színű szarmata edényművességéig vagy épp a tarka gyöngyhímzéses szarmata női nadrágok és szoknyák maradványaiig.