Vajon mi a közös a Habsburg birodalom császárnője és a szegény váci TBC-s tímárné sorsában? Milyen volt a születés Semmelweis Ignác munkássága előtt? Egykor élt nők csontjai, múmiái, arcrekonstrukciói, személyes történetei vallanak a szülésről, mikor az még életveszélyes volt mind az anya, mind a gyermek számára. A kiállítással a múzeum Semmelweis Ignác emléke előtt tiszteleg születésének 200. évfordulója alkalmából.

Ma kevéssé veszélyes a szülés, segít a modern orvostechnika

Napjainkban már természetesnek vesszük, hogy a jóléti társadalmakban a nők és férfiak egyaránt egészségesen élnek, s a gyermekvállalás sem jelent túl nagy kockázatot. Megtervezhetjük a születendő gyermekek számát, a szülés módját, helyét, sőt még időpontját is. A fejlett orvosi képalkotó eljárásoknak és diagnosztikának köszönhetően nyomon követhető a magzat fejlődése, előre megismerhető a magzatok száma, neme és sok esetben kiszűrhetők a rejtett betegségek vagy a fejlődési rendellenességek.

Mindez az elmúlt évezredekben, de még a 19. században sem volt járható út. A gyermekvállalás mellett ráadásul számos egyéb nehézséggel is szembe kellett nézniük a nőknek.

Élettörténetek, múmiák, csontok

A kiállításban a látogatók egy dokumentumfilm forgatókönyvét „lapozgatva” élhetik át ismert és ismeretlen asszonyok sorsát Semmelweis koráig. A „film” szereplői egyes szám első személyben mesélik el életük egy-egy meghatározó momentumát. A vallomások, a megmaradt emberi maradványok – múmiák, csontok –, arcrekonstrukciók nyomán megelevenedő élettörténetek megható és olykor szomorú sorsokat tárnak elénk.

Személyes történetek a társadalmi ranglétra aljáról és tetejéről

A kiállítás első részében olyan anyák szerepelnek, akik sok gyereket szültek, de sorsuk nagyon különbözően alakult. Megszólal Châtillon Anna, III. Béla első felesége, akinek 7 gyermeke közül 4 érte meg a felnőtt kort, s közülük kettő magyar király lett. Mária Terézia, a Habsburg birodalom császárnője, aki 21 év alatt 16 gyermeket szült. Első fia követte őt a trónon, lányait nagyrészt egyéb uralkodók vették el, így politikai előnyt tudott kovácsolni a gyermekei házasságai révén. Szigvárt Terézia, a váci Weiskopf József második felesége, akinek 6 gyermeke született, de csak az elsőszülött, súlyosan beteg gyermek élt 18 éves koráig. Gróf Batthyány Erzsébet, aki gondosan és szeretettel nevelte gyermekeit, idős korára mégis rendkívül megromlott felnőtt fiával a kapcsolata. 7 gyermekéből 4 érte meg a felnőtt kort.

Akik nem élték túl

Olyan esetekkel is találkozunk, ahol a szülés során valamilyen komplikáció lépett fel, s az anya meghalt. Az okok sokfélék. Nőnek, anyának lenni veszélyes volt a múltban.

A régészeti ásatások során kevés csecsemő-maradvány kerül elő. Ennek oka, hogy a csecsemő-maradványok csak kivételes körülmények között tudnak fennmaradni. A török hódoltság idejéből származó temetőben feltárt muszlim nő személyes sorsáról keveset tudhatunk. Nem tudjuk a nevét, hogy gazdag volt-e vagy szegény, a kora is csak a csontjai alapján becsülhető. A halálának oka sem meghatározható, feltételezhetően járvány vagy a koraszülés következménye. Az bizonyos, hogy a szülés előtt érte a halál. A kiállításban bemutatott csontváza, s benne a kb. 7 hónapos magzat csontváza kivételes leletnek számít.

Szüléssegítők egykor

A kiállításban megismerjük a régi korok szüléssegítőit, a bábákat is. Kik voltak? Mi volt a feladatuk? Hogyan tanultak és hogyan képezték őket? Megtudhatjuk azt is, hogy régen miért végezték a császármetszést és hogyan alakulhatott ki a rettegett gyermekágyi láz.

Semmelweis munkásságának jelentősége

Semmelweis felismerte a gyermekágyi láz okát, és megpróbálta kiküszöbölni. Felfedezése mérföldkő az anyák sorsában, annak ellenére, hogy tanításait kortársai nem fogadták el. Saját szavainak felelevenítésével mutatjuk be küzdelmes útját, rendíthetetlen szándékát a szülő nők segítésében.