Reményik Sándor (1890-1941) a két világháború közötti erdélyi magyar líra kiemelkedő alakja. Munkássága a legutóbbi időkig viszonylag ismeretlen volt Magyarországon, mert őt és költészetét 1945 után – jórészt politikai megfontolásokból – évtizedekre száműzték a magyar irodalomból.

Életét egymásra hatóan két tényező határozta meg: kereszténysége és magyarsága. Reményik Sándor a sorsát vállaló, minden viszontagság ellenére is az igazságot kereső és hirdető ember volt. Vallotta, hogy a nemzedékek reménytelennek tűnő sorsában is ott a remény, de a változások adta esélyhez olyan emberek kellenek, akik ezt felismerik, és ki is tudják használni.

A magyar irodalomból évtizedekre száműzött Reményik Sándornak, a házsongárdi temetőben álló sírján ez a mondat olvasható: „Egy lángot adok, ápold, add tovább." Kiállításunk e felszólítás beteljesítéséhez ad igaz és szép indíttatást.