Rippl-Rónai József és Aristide Maillol, a francia szobrászat történetének kiemelkedő mestere 1890 körül ismerkedtek meg Párizsban. A két fiatalember azonosan gondolkodott a művészetről, és hamar barátságot kötöttek. Az 1890 és 1900 közötti 10 esztendő mindkettejük pályáján meghatározó lett.

 Rippl-Rónai 1894-es kiállítási sikerét követően a Nabis-csoport tagja lett, ahová közvetítésével később Maillol is bekerült. A Nabik ismeretsége révén az 1890-es évek Párizsának legmodernebb, újító szellemű társaságának lett tagja, megismerkedett a művészeti és irodalmi világ jeleseivel. A Nabi művészeken kívül (Pierre Bonnard, Edouard Vuillard, Maurice Denis, stb.) Rippl-Rónai közeli barátságba került a La Revue Blanche folyóirat szerzőgárdájával is, Alfred Jarry, Thadée Natanson mellett jól ismerte Henri de Toulouse-Lautrec-et, járt Paul Gauguinnél és Pierre Puvis de Chavannes-nál. Ez a művészeti közeg megerősítette művészi ambícióiban, egyre nagyobb részt foglalt el művészi tevékenységében az iparművészet, litográfia, bútor-, üvegtervezés, összhangban a Nabik és a századforduló általános törekvéseivel.

Maillol ekkor még festőnek készült. Ha hihetünk Rippl-Rónai szavainak, éppen az ő biztatására foglalkozott többet szobrászattal. Maillol emellett igen komolyan belevetette magát a dekoratív, nagyméretű szőnyegek tervezésébe, amelyeket középkori, tradicionális módszerekkel készített el felesége, Clotilde segítségével. Maillol példájára Rippl-Rónai is kezdett szőnyegek tervezésével foglalkozni, a terveket társa, Lazarine hímezte ki. A két család 1899 őszén három hónapot töltött együtt, amikor Rippl-Rónaiék meglátogatták Maillolékat Banyuls-sur-Mer-ben, a szobrász szülőfalujában. Az ott töltött idő Rippl-Rónai festészetében meghatározó jelentőségű volt, a déli, mediterrán vidék, a napfény hatására korábbi „fekete" korszakától elfordult, palettája kivilágosodott. 1900 körül Rippl-Rónai számára új korszak kezdődött, ekkor tért haza Kaposvárra és kezdte megvetni a lábát a magyar művészeti életben. Maillol szintén 1900 körül tért át végleg a szobrászatra, kis méretű bronz szobrait először Ambroise Vollard állította ki.

A két művész szoros barátsága megmaradt azután is, hogy Rippl-Rónai 1900 körül hazatért Magyarországra. Rippl-Rónai 1927-ben bekövetkezett halálakor Maillol így emlékezett rá: „Ami engem illet, az első alkalommal, hogy találkoztunk, a barátja lettem és ő az enyém... az első pillantásra szimpatikusak voltunk egymásnak... a művészete igen tetszett nekünk..."

A bemutató mintegy 80-100 művön keresztül (festmények, grafikák, iparművészeti tervek, szőnyegek, szobrok) mutatja be Rippl-Rónai és Maillol pályájának korai szakaszát, emléket állítva e két kiemelkedő művész barátságának. A kiállítás a párizsi Fondation Dina Vierny – Musée Maillol együttműködésével valósul meg, akik egyben a legtöbb művet is kölcsönzik tárlatunkra.