Smohay János 1890. december 31-én született Székesfehérváron. Édesanyja Rimaszombathy Margit, édesapja id. Smohay János, kalapos mester. Az ifj. Smohay az elemi iskola befejezése után az Ybl Miklós Főreálba járt. Tanulmányai befejezése után szülei teljes elzárkózása ellenére fényképész tanuló lett.

Önéletrajzában komoly számadások találhatók arról, hogy minden szórakozásról lemondott, azért, hogy fényképészetet tanulhasson. Székesfehérváron a jó nevű Szigeti József fotólaboratóriumába került. I-II. éves fényképésztanuló korában kapta első megrendelését, egy szürke levelezőlapra nyomtatott aktot kellett átmásolnia „színesbe". A fehérváron töltött évek után Szolnokra, majd Debrecenbe került, végül Budapesten fejezte be inaséveit. Régi vágyát követve 1911-ben, megtakarított pénzén beiratkozott a Képzőművészeti Akadémiára, festő szakra, ahol az I. világháború miatt megszakított tanulmányait 1919-ben fejezte be.

1931-ben vette át a család kalaposműhelyét, elegáns boltja volt a Fő utcán. Üzlete 1952-ig, az
államosításig működött. Ezt követően műszaki rajzolóként dolgozott, majd élete utolsó évtizedeiben
visszavonultan élt feleségével. Ismét sokat festett, rajzolt. 1975. szeptember 8-án halt meg.

1975. május 23-án kelt végrendeletében – ifjúkori küzdelmeire, művészi törekvéseire gondolva –
készpénz vagyonát a Fejér Megyei Múzeumok Igazgatóságára hagyta azzal a céllal, hogy neve megörökítésével tehetséges, fiatal képzőművészek számára alapítvány létesüljön, és vagyona
kamataiból díjat illetve ösztöndíjat adjon. Az alapítvány felhasználásról 1981 – az első díj kiosztása – óta 11 tagú független kuratórium dönt. A művészettörténészekből álló kuratórium évente Smohay-díjjal tünteti ki az év legjobbnak ítélt, 35. évét be nem töltött képzőművészét. A Smohay-díj a 80-as évek eleje óta hosszú ideig Magyarország egyetlen, fiatal művészeket magas összeggel díjazó elismerése volt.

A Szent István Király Múzeum mintegy 130 festményt, fotókat, és több ezer darabból álló történeti anyagot örökölt Smohay Jánostól. A kamarakiállításon az 1910-es évektől datált fotóit és üvegnegatívjait mutatjuk be, melyek a családját, a műtermét, aktokat, városképeket ábrázolnak.