A magyar ember azért nem koccint sörrel, mert a Szabadságharc leverése után az osztrákok sörrel koccintva ünnepelték a világosi fegyverletételt és az aradi 13 kivégzését.

A sör az emberiség nagy találmányainak egyike, és aligha véletlen, hogy a "folyékony kenyeret" immár 7000 éve szinte minden országban és kultúrában nagy becsben tartják. Számos országban nemzeti ital, amely nélkül a cseheket, a németeket nehezen lehetne elképzelni. Erényeit zengték költők, méltatták írók, hangoztatták neves politikusok. Egyszóval: sör nélkül aligha tudnánk élni!

A sört 7000 évvel ezelőtt a sumerok készítették először, és olyan nagy becsben tartották, hogy a sörfőzőket még a katonai szolgálat alól is felmentették. A "folyékony kenyér" elnevezés is tőlük származik, mert a gyömbérrel, fahéjjal és babérlevéllel ízesített italt savanyított kenyér erjesztésével készítették.

Gabonafélékből először a babiloniak főztek sört; Hamurabi híres törvénytáblái is megemlítik a sörfőzést: "fojtassanak vízbe mindazok, akik vízzel hígított sört mérnek..." Egyiptomban egy luxori sírfeliratból tudjuk, hogy ekkor már palackokban is árusították az italt, sőt a halottakkal a sírba tettek néhányat a túlvilági szomjoltásra.

Európában elsősorban a kelták és a germánok élvezték a búzából és mézből készült édeskés sörlét, amelyet aló-nak hívták. A későbbiekben általában ott vált nemzeti itallá, ahol a bortermelésnek nem voltak hagyományai. Németalföldön és az északi államokban szinte minden falunak saját sörfőzdéje volt, de a sörfőzést igazi művészetté a szerzetesek tették. Akkoriban azonban még hiányzott róla a habkorona, amely csak a XVI. századtól, a komlótermesztés elterjedése után vált az ital jellegzetességévé. Hatására vesztette el a sör fanyaron édeskés ízét, ugyanakkor az új, kesernyés aromájú ital eltarthatóbbá is vált.

Amióta a söröket komlóval készítik, nem történt lényegi változás a sörfőzés technológiájában, ma is alapvetően malátából, vízből és komlóból készül az ital. Az 1516-ban kiadott bajor tisztasági törvény szabályozta, hogy a sör csak ezen adalékanyagok felhasználásával készülhet. Korábban ugyanis készítéséhez kemény tojást, marhaepét, bükkhamut, petrezselymet, krétaport, diófalevelet és ánizst is felhasználtak.

Napjainkban is a XVI. században kialakult technológia alapján főzik a söröket, s úgy tartják, hogy az árpa a "sör teste", a komló pedig "a sör lelke".

Pécsnek régi kötődései vannak a sörfőzéshez, ezáltal a múzeum is olyan sörfogyasztáshoz kötődő fotóval és dokumentummal rendelkezik, amelyet feltétlenül meg szeretnénk mutatni a közönségnek.

1848-ban Pécsett már létezett sörfőzde. Kiállításunkkal ennek szeretnénk emléket állítani, amikor bemutatjuk a sör elfogyasztására szolgáló egyedi ivóedényt, a söröskorsót. Ezeken az üvegből, kerámiából, fémből, agyagból készült, különböző űrtartalmú ivóedényeken mesés történetek, mitikus lények szimbolikus kavalkádja, különböző motívumok gazdag tárháza elevenedik meg.