Ruzicskay György (1896-1993) festőművész Szarvas város szülötte. 1918-ban Nagyváradon kezdte művészi pályáját, ekkor és ott vette fel a Ruzicskay művésznevet. Tanulmányait a Müncheni Képzőművészeti Akadémián, majd Rómában és Párizsban végezte. Műveivel nagysikerű kiállításokon ismerkedhetett meg a közönség a francia fővárostól kedve Londonon, Nagyváradon, Torontón keresztül Budapestig, ahol 1927-ben telepedett le. Örökségül vitte magával az alföldi kisváros varázslatos tisztaságát, a benne élő emberek életének örömeit és szomorúságait, hogy mindig visszatérve elhozza nekik az expresszionizmust, a biofestészet és a párizsi művészvilág levegőjét.

Ars poeticáját így határozta meg: „A valóságból, a természetből indultam ki; különböző stílusfokozatokat alakítottam ki, de mindenkor az élet, a mozgás festője vagyok, szándékom az expresszív realizmus intim és monumentális értelemben.”

Szarvas festőművész szülöttének munkásságát külföldön is elismerték: két alkalommal kapta meg Párizsban a Grand Prix díjat (1959, 1961); majd a Munka Érdemrend arany fokozata (1971); Munkácsy-díj (1973); Szarvas város díszpolgára (1975); Érdemes művész (1976); Kiváló művész (1982) és a Magyar Népköztársaság Zászlórendje (1986).

Nyarait 1960-tól szülővárosában töltötte az Erzsébet –ligeti alkotóházában, amelyet a város bocsátott rendelkezésére. Haláláig, 1993-ig szolgált e hely-időközben két kiállító teremmel kibővítve- művészete gyakorlásának színhelyéül. Ezekben a termekben tekinthető meg a művész valamennyi alkotói korszakát - akadémiai korszak,történeti műfaj, világtörténeti utazások,a dolgozó és alkotóember technikai és szellemi világa- reprezentáló gyűjtemény, amely korunkban már muzeális értéket képvisel.