Korai olajfestményeit, figurális kompozícióit a föld színei, a sötétebb tónusok jellemzik. Az 1960-as, 70-es évek fordulójától vált kedvelt kifejező eszközévé az akvarell. Alkotásinak színvilága egyre inkább kivilágosodott. Kései tájképeit tisztaság, fénybe oldott színek jellemzik. Iványi Ödön számára ebben az időben a fény ragyogásának megragadása vált az elsődleges művészi feladattá. Így vallott erről: "...valahogy elfelejtették a mai piktorok a fényt, pedig ezt mindig újra kell fogalmazni. Akvarellben, olajban újra szeretném fogalmazni a fényt. Nem az impresszionista, hanem a testes fényt, ami szerkezetileg belemegy a képbe, s amitől a kép belső világítást kap."