A mai Óbuda központjában Kr. u. 89-től létesült legiotábor, amely egészen a 4. századig fennállt. A közel 6000 főnyi légió parancsnoka Kr. u. 106-tól kezdődően Alsó-Pannonia helytartója, Aquincum pedig a tartomány fővárosa lett.

A 2-3. századi legiotábor a többszöri átépítés ellenére lényegében azonos beosztású és alaprajzú volt a 2. század második felétől egészen a 3-4. század fordulójáig. A 4. század első felében új tábor épült a meglévőtől keletre, a korábbi legiotábor épületeinek egy részét átépítve más célra használták. Az ásatások során sikerült feltárni a tábor védműveit, úthálózatát és több belső épületét. Ezek közül ma több helyreállítva látható, közülük legjelentősebb a legiotábor nagy fürdője.

A fürdő egy részét 1778-ban Schönvisner István egyetem tanár tárta fel. A feltárt romokat a nagyközönségnek is bemutatták, és így Magyarország első régészeti feltárásának s műemlékének számít. Az 1900-as években további feltárások során kerültek elő a fürdő további részei és ezek után kerülhetett sor 1984-től a Fürdő Múzeum - Thermae Maiores bemutatására is.

A Fürdő Múzeumban megtekinthető kiállítás témája magában foglalja a terület kutatásának történetét (a reneszánsz kortól napjainkig), kiemelve az utolsó 30 év eredményeit. Történeti összefoglaló, időrendi táblázat, a legiotábor fontosabb épületeinek ismertetése mellett kitér a katonaság életmódjának, gazdasági, kulturális tevékenységének és a terület topográfiai változásainak (Kr. u. 1-5. sz.) ismertetésére.