Prokop Péter 1919-ben született Kalocsán, és itt is szentelték pappá 1942-ben. Három év kápláni szolgálat után iratkozott be a pesti Képzőművészeti Akadémiára, ahonnan érseke 1948-ban, az iskolák államosítása után visszahívta, így utolsó félévét a főiskolán már nem fejezhette be. 1957-től Rómában élt. Festőművészeti diplomáját a Római Képzőművészeti Akadémián szerezte. A római évek hozták számára művészetének kiteljesedését. 1999-ben költözött haza. 2003-ban bekövetkezett haláláig Csepelen élt és alkotott.

Tevékeny életéről számos önálló kiállítása (pl. Olaszországban, Németországban, Ausztriában, az Amerikai Egyesült Államokban és Ausztráliában stb.), festményei, színes üvegablakai, tábla-, fal- és oltárképei, grafikái valamint könyvei tanúskodnak. Magyarországon 1978 óta szerepelt rendszeresen műveivel. Legnagyobb állandó kiállítása a római Szent István zarándokházban látható (mintegy 470 kép). Műveinek jelentős részét 50-100-200-as csoportokban, állandó kiállítás céljából hazai közintézményeknek adományozta. Életművével Kalocsán 1988 óta állandó kiállítás keretében is találkozhat az érdeklődő közönség.

Prokop Péter expresszív művésznek vallotta magát, aki lelki vízióihoz keres és túloz el formákat. Mondanivalója humanista szélességében az egész emberről énekel, lehetőleg minél mélyebben és többet. Mindent megpróbál az anyag lehetőségeit kihasználva. Változatossága meglepő, sokoldalúsága mégsem széteső.