A pénztörténeti rész a pénz kialakulásának okaival és kritériumaival, a készpénzforgalmat meghatározó tényezőkkel és a XXI. század pénzhelyettesítő eszközeivel foglalkozik. A kaori kagyló, a só, a teatégla mellett a nemesfém emelkedett ki a cserére alkalmas eszközök közül. A fém és a belőle készített pénzérme felel meg annak a hét alapkövetelménynek, amely rugalmassá, gördülékennyé teszi a kereskedelmi folyamatokat. A legfontosabb cél a felhasználóknak az adott pénzbe vetett bizalmát megnyerni és megtartani.

A fémpénz kétségtelen előnyei mellett néhány szempontból nehézkesen használható: fémtartalma miatt súlyos, távolsági kereskedelemben nem biztonságos, valamint a Föld fémtartalékai végesek. Ezért a X-XI. századtól kezdve nagyobb címletű fizetőeszközként a papír terjed el: így alakul ki a papírpénz. Ugyanakkor a papírpénz használata teszi igazán fontossá a biztonsági elemek szerepét, mivel önálló, belső értéke szinte nincs. A legmodernebb fizetési eszközök (bankkártyák, telebank, elektronikus pénztárca) bevezetésének fő célja is a lehető legbiztonságosabb fizetési rendszerek létrehozása és működtetése.

Ma egy emberre Magyarországon átlagosan 24 db bankjegy és 200 db érme jut. Egy adott pénzegység, vagy akár az egész pénzsorozat cseréje, kivonása a forgalomból és új pénznem bevezetése az MNB szakmailag megalapozott döntésének eredménye.