A hatvanas évek első felében sokat rajzolt, kisméretű tuskompozícióin a mindennapi élet félálom-félvalóság jeleneteit örökítette meg. Későbbi rajzainak mérete megnőtt, a vonalak fonadéka egyre felszabadultabban követte az álmok és a képzelet bonyolult útját. Végül kialakult sajátos, egyéni technikája, a gyapjútűzés: fonatlan gyapjúköteget ugyanúgy vezette a vásznon, ahogyan korábban tollát a papíron.