"Mikszáth Kálmán 1847. január 16-án született Szklabonyán (Mikszáthfalván) és 1910. május 28-án halt meg Budapesten. Debreceni jogi tanulmányok után tisztviselő volt Balassagyarmaton. 1869-jelentek meg írásai. 1873-tól a fővárosban újságíró. Kétévi házasság után elvált feleségétől Makus Ilonától (1875), később újra összeházasodtak. Több lapnál is dolgozott, például a Szegedi Napló, Pesti Hírlap. A tót atyafiak (1881) és A jó palócok (1882) című elbeszélések meghozták számára az írói sikert és az anyagi elismerést. Korai elbeszéléseiben önálló hangját kereste a népiességen belül, amelyre a Tót atyafiak szigorúan szerkesztett, tömör és kidolgozott elbeszéléseiben talált rá. A jó palócok nagyobb ívű kompozíció, a palócság tablóját adja." (Magyar Nagylexikon 12. kötet)

"Mikszáth Kálmán neve elválaszthatatlanul kapcsolódik össze a palócfölddel.
Mikszáth az az ember, aki lényegében soha nem szakadt el a szülőföldjétől, féltve őrizte gyökereit.
Ő az az író, akit az irodalmi siker útján az atyafiai indítottak el, életműve forrásvidéke a nógrádi dombok és a felvidéki hegyek között lelhető fel.
A szülőföld mellett a család volt a legfontosabb megtartó erő, kiapadhatatlan forrás, sőt írásművészetének ihlető, éltető talaja."