A néprajztudomány bebizonyította, hogy a könnyű gyors kocsit Magyarországon találták fel, és kocsiszekérnek nevezték. Feltételezhető, hogy a Kocs községben élő kocsigyártók fejlesztették ki a parasztszekérből. A kocsi eleinte a szekérnek jelzője volt. Az alapszó lassanként elmaradt, és a jelző vált önálló szóvá. A kocsi szó számos európai nyelvben előfordul.

Hogyan lett a parasztszekérből kocsi?

Magyarországon az első kocsipostát Bécs és Buda között Mátyás király teremtette meg, amikor 1485-ben Budáról az éppen meghódított Bécsbe helyezte át székhelyét és ide-oda kellett utaznia a két város között. Ezen a vonalon minden 4-5 mérföldre pihenő és etetőállomást létesített, az egyik éppen Kocs volt. Így a kocsiak közvetlen kapcsolatban álltak a postával, és a saját szemükkel láthatták, hogy milyen fontos az országúti forgalomban a sebesség.

A magyar kocsi a hintóval szemben igen könnyű, a XVI. századi viszonyokhoz képest igen gyors járású parasztszekér volt. Természetes rugalmasságát nem rugóknak, vagy felfüggesztésnek, hanem csupán könnyű vázának, válogatott, többféle rugalmas keményfából készített kerekeinek és kocsiderekának tulajdoníthatjuk. Valószínű, hogy a vasalt szekérhez képest a magyar kocsi azért nem rázott annyira, mert a facsapok, a faperselyek és a fatengelyek bizonyos fokig csökkentették a rázkódást, amihez hozzájárult még az is, hogy a vasalatlan kerék bár könnyen tört, de szintén rugalmas volt.

A magyar kocsi elindult nyugat felé, egyre terjedt, ugyanakkor szakadatlanul fejlődött a kényelem. A kocsizás nemcsak gyakorlati célt követett, hanem kedvelt szórakozássá is vált. Alkalom lett arra, hogy az emberek mutogassák magukat, előkelőségüket fitogtassák, vagyis a kocsi a fényűzés eszközévé vált.

A múzeumban a Magyarországon jelenleg fellelhető fogatos járművek szinte valamennyi alaptípusa és variánsai megtalálhatók.