A Surány patak és egy másik névtelen kis ér találkozásánál fekvő agyagos dombon feltárt sírok túlnyomó többségének tájolása ÉNY-DK irányú. A megásott sírgödrök lekerített sarkúak, mélységük változó. A legtöbb csontváz hanyatt, kinyújtva feküdt, a kéz túlnyomórészt a test mellett volt kinyújtózva. Aki életében tehetősebb volt, annak nagyobb és mélyebb sírt ástak, ennél fogva a legsekélyebbek a gyermeksírok. A zsugorított testhelyzetben lévő halottnál, minden valószínűséggel szintén társadalmi okok keresendők.

Csak néhány sírban találtunk koporsóra utaló famaradványt, elszíneződést. A sír földjén lelt apró faszénszemcsék a temetéskor gyújtott áldozati tűzre utalhatnak, vagy mágikus célra.

A hozzátartozók gondoskodni kívántak a halott túlvilági életéről, élelméről, erre utalnak a sírokban talált, szárnyas, marha és birkacsontok, tojáshéj. A mellre vagy lábközé helyezett tojás szintén mágikus célt szolgált.

A sírban elhelyezett tárgyak pontos rögzítése igen fontos, mert ebből rekonstruálható az egykori viselet. A ruházat szabásának és anyagának színének, díszítésének, ékszereknek, azok milyenségének, mély kifejező értelme volt akkoriban. Az övön lévő veretek száma, díszítése és a színe egyben a rang jelzésére is szolgált.

A férfi és női viselet alapvonásaiban azonos, steppén honos viselet; csak a női ruhák díszesebbek, kellékeik - karperecek, gyöngysorok, gyűrűk - gazdagabbak.

Általános öltözék a vászoning és nadrág, felette kaftánszerű kabát, melyet derekukon veretekkel díszített bőr vagy szövet öv fog össze. Az öv lelógó szíjaira csatolták fel a mindennapi használati eszközöket, fegyvereket.

Hajukat varkocsba fonva viselték, fülükbe fülkarikát hordtak, lábukra keménytalpú bőrcsizmát húztak.

A nők csuklóikon karperecet hordtak, madárcsontból esztergált tűtartót használtak, zacskószerű tarsolyaikban szépítőszereket tartottak. A megmaradt agyag orsógombok arra utalnak, hogy a nők legfontosabb házimunkája a szövés és a fonás volt.

Kiss Gábor