A református gyülekezetek tagjai az egyház iránti szeretetüket úrasztali felszerelések ajándékozásával is kifejezték. Az úrvacsorai bor számára készült kannák, poharak anyaga leginkább a "szegények ezüstje", az ón. Előfordult azonban, hogy cserépből készítettek egy-egy úrasztali edényt. A gazdagabbak ezüstből, aranyozott ezüstből készült poharat, kelyhet ajándékoztak. Az úrasztali terítőket legtöbbször maga az ajándékozó leány vagy asszony hímezte.

A katolikus restauráció földesúri támogatással tért nyert Sárospatakon. A Kollégium épületét Báthory Zsófia földesúrnőtől az ellenreformáció élcsapata, a jezsuita rend kapta meg. A református iskolának menekülnie kellett 1671-ben. Erdély fejedelme, Apafy Mihály fogadta be a tanárokat és diákokat. Többször igyekeztek visszatérni, de véglegesen csak 1703-ban sikerült.

II. Rákóczi Ferenc szabadságharca lehetőséget teremtett arra, hogy a református iskola "régi fészkén" új korszakot kezdhessen. A XVIII. században itt nyert tért hazánkban először a természettudományok korszerű oktatása. A kísérleti eszközöket részben Nyugat-Európából hozták, részben egy-egy kiváló tanár maga készített hasonlókat.

A fejedelmi pár által ajándékozott úrasztali edények és terítők egyházi és nemzeti kincseink, az ajándékozók hitbeli meggyőződésének, elkötelezettségének bizonyságai. Lorántffy Zsuzsanna fejedelemasszony udvarában hímzőiskola működött. A nemes leányok itt megtanulhatták az "úrihímzés" öltéstechnikáját. A Múzeumunk által őrzött Lorántffy hímzőműhelyből kikerült terítők - gazdag, színes növényi ornamentikával, bibliai és családi jelképekkel - páratlan szépségű emlékei a XVII. századi nemes lányok művészetének.

Lorántffy Zsuzsanna hívására 1650-ben Sárospatakra jött a kor legkiválóbb pedagógusa Comenius Amos János. Az itt töltött négy esztendő alatt új, korszerű tankönyveket írt, átszervezte, megjobbította az oktatást. Az itteni nyomda is a tanítás szolgálatában működött.