A múzeum köralakú kiállító terében elhelyezett tárgyak és eszközök a kiskunsági pásztorhagyományokat idézik.

XVII-XVIII. századi térkép ábrázolja Kecskemét tágas pusztáit, valamint a jászok és kunok által használt legelőket. Ezek a területek külterjes állattenyésztés térszínei voltak. A múzeum közepén álló címerfa - mely tulajdonképpen egy lecsonkolt faág - a legelőterületek lehatárolására, a mellette helyet foglaló eleséges taliga pedig az élelemtárolására és szállítására szolgált.

A tárlókban a kiskunsági pásztorok mindennapos használati tárgyai figyelhetők meg. Ezek között sok érdekes darabon akadhat meg a látogató szeme. Ilyen például a Gönczy-béklyó, melyet Szabadszállás mellett fejlesztettek ki. A különböző nagyságú kolompok és harangok közül pedig a XIX. század végéről származó, régi címerünket ábrázoló darab a legérdekesebb. A fémművesség remekeit az ezüst pityke gombok, díszes övcsatok, sarkantyúk képviselik. Az egyik fokoson érdekes felirat olvasható: "Ne bántsd a magyart !". Számos csontból, bőrből, fából készült használati eszköz is megtekinthető a tárlókban: fa evőeszközök, a bográcsalátétként használt kutyagerinc vagy a kiskunsági motívumokat viselő "beretvatokok".

A múzeum fő tematikai egységében racka, kuvasz, kontyos nádkunyhó, "bűgatyás" pásztorfigura, cserény, cifraszűr, suba és a tejfeldolgozás eszközei emlékeztetnek egy letűnt pásztorvilágra. A diorámákban a bugaci puszta és a homoki erdők élővilága elevenedik meg. A múzeum belsejéből kitekintve a puszta csodálatos panorámája tárul elénk egységet alkotva a kiállítás anyagával, mely a kiskunfélegyházi Kiskun Múzeum gyűjteményét képezi.