Nyers, monumentális téglafal a szocreál építészet jellegzetes elemeivel - timpanon, oszlopok, félköríves falfülkék, s a fülkékben Lenin és a Marx-Engels páros szobraival - fogadják a belépni kívánó látogatót. Az impozáns homlokzatnak egyetlen "apró" hibája, hogy hiányzik mögüle az épület.
Belépni a főkapun azonban nem lehet - az mindig zárva van; ugyanakkor minden nagykapu mellett van egy kiskapu.

A bejárattól az út nyílegyenes, "egy és oszthatatlan". Az útról letérhetünk a fektetett nyolcas - azaz a matematikában a végtelen szimbóluma - alakú sétányokra, ezekről a kalandozásokról azonban - melynek során a felszabadulásnak, a munkásmozgalom eseményeinek és személyeinek állított emlékműveket ismerhetünk meg - mindig vissza kell térni az "igaz útra".

Az út - amely a látogatót eddigi sétáján vezette - elhaladva a búcsúzás szimbólumává lett két parlamenter, Steinmetz kapitány és Osztapenkó figurája között, már csak pár méterthalad, aztán beleütközik a végfalba. Innen nincs tovább; vissza kell fordulni. Zsákutca volt.