2025. május 1. csütörtök
Jakab, Fülöp, Zsaklin
Kodály Zoltán Emlékmúzeum és Archívum - Budapest
 |
Cím: 1062, Budapest Kodály körönd 1.
Telefonszám: (1) 352-7106
E-mail: kodalymuzeum@lisztakademia.hu
Nyitva tartás: Előzetes bejelentkezés alapján (minimum két nappal a tervezett látogatás előtt) Sze-P 10-12 és 14-16.30 között. A többi napon a múzeum nem látogatható.
|
Ha tetszik, ossza meg másokkal is:
Múzeumi belépők, szolgáltatások árai:
|
Belépő felnőtteknek
|
1000 HUF
|
|
|
Belépő diákoknak
|
500 HUF
|
|
|
Belépő nyugdíjasoknak
|
500 HUF
|
1990 tavaszán a magyar zenetörténet legfontosabb alkotóműhelyeinek egyike nyílt meg a hazai s a külföldi látogató előtt - az egyetlen e fő műhelyek között, mely lényegében úgy maradt fenn, ahogy halhatatlan lakója elhagyta.
Kodály 1924 októberétől haláláig, 1967 márciusáig lakott a ma nevét viselő Köröndön. Lakása négy utcai szobából állt, a hozzájuk tartozó mellékhelyiségekkel. Berendezése inkább célszerű volt, mint fényűző; egyénivé, varázslatossá lakóinak ízlése tette. Népi kerámiák és kézimunkák díszítették: a népdalgyűjtő utak megannyi emléke. Másfelől a hosszú művészpálya emlékei: szobrok, babérkoszorúk, a legközelebbi családtagok és pályatársak képe.
Az ebédlő puritán, egyszerű bútorzatával lepi meg a múzeumlátogatót, aki - akárcsak annak idején Kodályék látogatói is - előszőr ide lép be. A délidőben betoppant kedves vendég számára mindig került még egy teríték az asztalra; az öt óra tájban érkezőt pedig fodormenta tea és sütemény várta. A kevésbé meghitt látogatókat is itt, a viaszos vászonnal letakart ebédlőasztal mellett fogadta Kodály.
A kedvesebb vendégeket, a próbára érkező muzsikusokat egy szobával beljebb tessékelték: a Munkácsy ecsetjére méltó, XIX. századi szellemet árasztó szalonba, melyet két zongora uralt. Az ajtó fölött Beethoven maszkja tekintett le a látogatóra, a kályha körül Petri Lajos különböző korszakokban készült szoborportréi együtt éltek nagyon is eleven, soha nem szoborszerű modelljükkel. A vendégek közül, akik az utolsó években e szobában megfordultak, Yehudi Menuhin, Aram Hacsaturján, Szigeti József, Pablo Casals, Leopold Stokowski emlékét fényképfelvételek őrzik.
A legbelső szoba volt, faragott íróasztalával és a két falat beborító könyvtárral, a tulajdonképpeni alkotóműhely. A zenetörténet, néprajz, irodalomtörténet, magyarságtudomány alapirodalma mellett a szépirodalom és költészet válogatott remekei sorakoztak itt - magyar, német, francia, angol, olasz, latin és görög nyelven. Az íróasztalt, az asztalokat és székeket levelek, iratok borították: egy eleven műhely szerszámai, kellékei, szellemi gyaluforgácsai.
A múzeum utolsó szobája, az egykori hálószoba a halhatatlan zeneszerző munkásságának időszakos kiállításokkal állít emléket - nagyobbrészt a Kodály Archívum anyagát felvonultatva.
(Szöveg: Bónis Ferenc)
Kodály 1924 októberétől haláláig, 1967 márciusáig lakott a ma nevét viselő Köröndön. Lakása négy utcai szobából állt, a hozzájuk tartozó mellékhelyiségekkel. Berendezése inkább célszerű volt, mint fényűző; egyénivé, varázslatossá lakóinak ízlése tette. Népi kerámiák és kézimunkák díszítették: a népdalgyűjtő utak megannyi emléke. Másfelől a hosszú művészpálya emlékei: szobrok, babérkoszorúk, a legközelebbi családtagok és pályatársak képe.
Az ebédlő puritán, egyszerű bútorzatával lepi meg a múzeumlátogatót, aki - akárcsak annak idején Kodályék látogatói is - előszőr ide lép be. A délidőben betoppant kedves vendég számára mindig került még egy teríték az asztalra; az öt óra tájban érkezőt pedig fodormenta tea és sütemény várta. A kevésbé meghitt látogatókat is itt, a viaszos vászonnal letakart ebédlőasztal mellett fogadta Kodály.
A kedvesebb vendégeket, a próbára érkező muzsikusokat egy szobával beljebb tessékelték: a Munkácsy ecsetjére méltó, XIX. századi szellemet árasztó szalonba, melyet két zongora uralt. Az ajtó fölött Beethoven maszkja tekintett le a látogatóra, a kályha körül Petri Lajos különböző korszakokban készült szoborportréi együtt éltek nagyon is eleven, soha nem szoborszerű modelljükkel. A vendégek közül, akik az utolsó években e szobában megfordultak, Yehudi Menuhin, Aram Hacsaturján, Szigeti József, Pablo Casals, Leopold Stokowski emlékét fényképfelvételek őrzik.
A legbelső szoba volt, faragott íróasztalával és a két falat beborító könyvtárral, a tulajdonképpeni alkotóműhely. A zenetörténet, néprajz, irodalomtörténet, magyarságtudomány alapirodalma mellett a szépirodalom és költészet válogatott remekei sorakoztak itt - magyar, német, francia, angol, olasz, latin és görög nyelven. Az íróasztalt, az asztalokat és székeket levelek, iratok borították: egy eleven műhely szerszámai, kellékei, szellemi gyaluforgácsai.
A múzeum utolsó szobája, az egykori hálószoba a halhatatlan zeneszerző munkásságának időszakos kiállításokkal állít emléket - nagyobbrészt a Kodály Archívum anyagát felvonultatva.
(Szöveg: Bónis Ferenc)
|
|
