Magyarország 2011 júniusában adja át az Eu-elnökséget Lengyelországnak. Ebből az alkalomból a Magyar Nemzeti Múzeum rendhagyó kiállítást rendez, mely a magyar és lengyel történelmi kapcsolatok ezer évét tekinti át.

Középkori királyi családjainkat rokoni szálak fűzték össze, Szent László lengyel földön született és lengyel volt az édesanyja. Nagy Lajos királyra közös uralkodóként emlékezünk, a Jagellók idején egy szoros szálakkal összefonódó közép-európai dinasztia volt születőben, Báthori István erdélyi fejedelmünk Lengyelország egyik legnépszerűbb királya lett, s a XIV. századi visegrádi találkozó meghatározó történelmi előzménye a közép-európai országok ma is virágzó visegrádi együttműködésének.

Utazók, művészek és kereskedők számára a lengyel-magyar határ sosem jelentett akadályt. Idehaza ismert volt a krakkói nyomda, odakint a tokaji borvidék, Balassi Bálint lengyel verseket is írt, Liszt Ferenc és Chopin között szoros barátság szövődött.

Közös harcaink nem a közelmúltban kezdődtek. A két nép katonái együtt küzdöttek az orosz és a török hódítókkal, II. Rákóczi Ferenc lengyel földről indította el magyar szabadságharcát. 1848-ban lengyel légió harcolt hazánkban, az I. világháború végén Magyarország fegyverrel, a II. világháborúban tízezrek befogadásával segített, 1956 forradalmát és a rendszerváltoztatást a két nép közötti szolidaritás jellemezte.

Oklevelek, arany- és ezüstérmék, beszédes műtárgyak, nagyszabású építkezések látványos rekonstrukciói, gazdag multimédiás és fényképbemutató, zenék és versek teszik teljessé az ezer évet átívelő történelmi utazást. Egy középkori krónika szerint a lengyelek és a magyarok közötti barátság Isten rendelésén alapul. E kiállítás is bizonyítja: ez sokkal több, mint egyszerű szolidaritás.