Egyes paraszti közösségekben a gyapjúszőnyegek a női kelengye kiemelkedő darabjai voltak, melyeket a tisztaszobában a vetett ágyra, az asztalra terítettek: velük az alkalom ünnepélyességét hangsúlyozták, családi fotókon háttérként szolgáltak. A 19. század harmadik harmadában tudósok és politikusok figyeltek fel a népművészet más alkotásai mellett a szövött szőnyegekre is - felfedezve bennük az esztétikai értéket, és meglátva a paraszti, női munka integrációs lehetőségét is.