A református templomokban az ezüstből, ónból, rézből készült felszerelések mellett általános volt a cserépből készült bortartó edények, kisebb méretű keresztelő tálak, kancsók használata. Az egyházi iratok szerint a mégoly elővigyázatos használat ellenére is egy-egy cserépkorsó élettartama átlagosan kilenc év volt.