A 20. század elején jó néhány, méltán híres piac működött Szegeden. Ezek közül kettőn árulták pirosló portékájukat az éles eszű és pergő nyelvű paprikakofák. A barátságos, ám ügyesen üzletelő, kosarak vagy mérleg mellett üldögélő asszonyokat mindkét téren paprikaillat lengte körül, és ízes, szögedi dialektusban köszöntötték a járókelőket, pletykálkodtak a szomszédaikkal.