Száz évvel ezelőtt, 1919. április 30-án szállta meg a román hadsereg Hódmezővásárhelyt, amely során azon túl, hogy több száz vagonnyi gabonát, lisztet, több ezer élőállatot foglaltak le, leszerelték a világhírű Kalmár-rostagyárat és Tornyai János több mint hétszáz festményét és rajzát is magukkal vitték. A megszállás idején történt Hódmezővásárhely történelmének legvéresebb tömeggyilkossága is. Minderről megemlékezik az Emlékpont kamara kiállítása, amelyet Nagy Gyöngyi, a közgyűjtemény történésze állított össze.

Az első világháborúban a legnagyobb veszteséget a Dél-Alföld: Békés, Csanád és Csongrád vármegye lakossága szenvedte el. Hódmezővásárhelyről 1914 és 1918 között közel 15 ezer férfi vonult hadba, akik közül mintegy 2800 katona lett a háború áldozata. A Dél-Alföldet ebben a súlyos helyzetben érte a királyi román hadsereg megszállása.
A román egységek 1919. április 29-éről 30-ára virradóra szállták meg Hódmezővásárhelyt. A városi direktóriumot május 8-án feloszlatták, s hogy nem sokon múlott, hogy Hódmezővásárhely és Makó román terület legyen, bizonyítja a kiállított román térkép, amelyen két város a megrajzolt határvonal keleti oldalán látható.

A tárlat része a román parancsnokság által láttamozott igazolvány, amely nélkül nem lehetett a várost elhagyni, illetve az igazolólapok, amelyeket a rekvirálás során az elvett jószágok fejében kaptak a megkárosított tulajdonosok. A tárlókban megtalálható az a kárbejelentési jegyzék, amelyet Tornyai János állított ki a tőle elvitt festményekről, illetve látható a korabeli részletes lista is a kifosztott Kalmár-féle rostagyárat ért károkról.

A megszállás idején tűnt fel Berényi László, aki magát rendőrparancsnoknak titulálva fogott intézkedésbe a városban. Állandó kísérőjével, Nagy Gézával a román katonák segédletével a város lakosai közül túszokat szedtek, akiket a városházán börtönöztek be. Berényi 1919. július 25-én délelőtt indította meg román katonai fedezettel a menetet a Kutasi út irányába, s közben az utcán tartózkodó embereket is a menetbe kényszerített. Az orvos Nagy Dezső tanyájához érve három személyt azonnal agyonlőttek, a többieket leterelték a tanya pincéjébe, akiket később kivégeztek ki. Összesen 56 mártír vesztette életét.

Berényi kegyetlen cselekedetéről a helyi sajtó is beszámolt, s a korabeli újságok oldalai is megtekinthetők a Tóth Mihály és Hegyi Endre magángyűjtő, valamint a Magyar Nemzeti Levéltár Csongrád Megyei Levéltár Hódmezővásárhelyi Levéltára segítségével létrejött kamaratárlat tárlóiban, az Emlékpont első emeletén.