A Fadd északi harmadában, a sertésteleptől nyugatra lévő dombvonulaton lévő lelőhely e sorok írójának szakdolgozati terepbejárásakor vált ismertté még az 1990-es években, amikor is az erősen erodálódó dombtetőn sorozatosan kerültek felszínre csontvázas és hamvasztásos kelta kori sírok a szántás során.

Az elmúlt években a Tolna megyei La Tène kori (a vaskor második, a keltákhoz köthető korszakának a szakirodalomban használatos, egy jelentős svájci lelőhelyre utaló elnevezése) lelőhelyek szisztematikus felderítését és kutatását célzó együttműködés keretében az ELTE Régészettudományi Intézetének Archeometriai és Régészetmódszertani Tanszékét vezető dr. Czajlik Zoltán irányításával a területről légi fotó és geofizikai felmérés készült. A légi fotóval elsősorban a növényzet elváltozásai alapján, a geofizikai vizsgálat során pedig a valamikor megbolygatott talaj fizikai tulajdonságai (elektromos ellenállása, mágnesezhetősége) révén deciméteres pontossággal megalkothattuk a temetőtérképet. Ezen roncsolásmentes régészeti kutatás eredményeként tudjuk, hogy az említett pusztulás ellenére még mintegy két tucatnyi sírt rejt a föld az adott temetőben, aminek a déli oldalát egy kisebb árokszakasz is határolja. Az adatokat ellenőrizendő az egyik erős jelet adó sírra „hagyományos” régészeti módszerrel rábontottunk és feltártuk azt.

A sír

A környezeténél alig sötétebb folttal rendelkező sír északnyugat-délkeleti hossztengelyű téglalap alakú gödre mintegy 63 x 55 cm nagyságú és a jelenkori felszíntől 57 cm mélységig lemélyedő volt. Ennek közepére helyezték el a halotti máglyán fegyverzetével elhamvasztott harcos maradványait úgy, hogy legalulra került a hüvelyével együtt többrét hajtott vas kardja, mellé az elégett pajzsból megmaradt pajzsdudor (umbo) és fogó, erre helyezték el az urnát, amibe a hamvakat tették egy nagyméretű ún. kétgombos típusú vas fibulával együtt. Bár a sír legtetejét már részben elpusztította a földművelés, mégis a feltárás során talált táltöredék szerint valószínűsíthető, hogy a hamvakat tartalmazó urna szájára egy lefelé fordított tálat is raktak.

A fegyverek 

Szalag alakú, trapéz szárnyú, ónozott felületű vas pajzsdudor, amelyre a vékony vasszalagból készült, ovális végű pajzsfogót nagy, kerek, szintén ónozott fejű szegecsekkel erősítették. Más sírleletekből tudjuk, hogy az ilyen típusú umbo egy nagyobb méretű (100-120 x 60-80 cm-es) ovális alakú, fából, bőrből készült pajzs közepén volt, a pajzsot tartó kéznek helyet adva és védve azt. Sőt támadásra is alkalmas volt: a pajzzsal való ütéskor maga is harci eszközként funkcionált. Háromrét hajlított vaskard a hüvelyében. A viszonylag jó állapotban megmaradt kardpenge csapott vállú, középbordája enyhén kiemelkedő, hegyes végű. A penge hossza 89 cm, a legnagyobb szélessége 4,5 cm. A hüvely torkolata íves, előlapján kidomborított középborda fut, a hátlapon lévő függesztőfül felső tagja pántszerűen átfogja azt, alsó tagja elhegyesedő végű. A hüvely alján lévő „V” alakú koptató felső részén félkör alakú hüvelyszorító található. A hüvely előlapján a korra nagyon jellegzetes módon bevésett díszítés nyomai figyelhetők meg, de a korrózió miatt ez pontosan nem kivehető.