Nagyon örülök a Széchenyi-díjnak, nagy tudósok közé soroltattam általa - mondta az MTI-nek Bálint Csanád régész, történész, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) rendes tagja.

Az MTA Régészeti Intézetének professor emeritusa kiemelkedő jelentőségű, a honfoglalás előtti magyarság emlékanyaga mellett a Kárpát-medence, illetve a kelet-európai sztyeppe történeti és régészeti kérdéseivel, valamint a népvándorlás és a honfoglalás korának kulturális emlékeivel is foglalkozó, sokrétű és elmélyült kutatómunkája, tudományos életműve elismeréseként vehette át a Széchenyi-díjat a nemzeti ünnepen.

Mint Bálint Csanád elmondta, kutatási területe egy egészen Koreáig terjedő sávot ölel fel, ám nagyon fontos, hogy a kutatók figyelemmel kísérjék a déli nagy birodalmak - Kína, Irán, Bizánc - kultúráit is.

"Ebből készítettem egy összefoglalást, 25 évvel ezelőtt jelent meg, Németországban adták ki. Ez a legtöbbet idézett munkám. Ma már, ennyi idő után az eurázsiai sztyeppe régészetéhez csak bevezetésnek elég, annyi minden változott azóta" - idézte fel a régész.

Amikor a könyvet befejezte, új irányba indult, Bizáncra és Európára irányult a figyelme.

Elmondta, hogy a 20. század közepe táján nemcsak politikailag szakadt ketté Európa, hanem tudományosan is, a közép- és kelet-európai világ kimaradt abból a hatalmas fejlődésből, ami Nyugat-Európában akkoriban lezajlott.

"Én csak ennek a hagyományosból a modern kutatási irányba vezető lépésnek vagyok az egyik előmozdítója, de olyan fiatal munkatársak vannak, akik a közeljövőben komoly nemzetközi színvonalon fognak újat hozni a magyar régészetbe. Mások lesznek a kérdésfeltevések, a módszerek, hosszú ideje már látni való, hogy nem egyedül egyes formák, díszítések azok, amelyek döntőek, hanem a kulturális és szociális jelenségeket érdemes vizsgálni" - fejtette ki a professzor.

"Ha föltárunk egy gazdag sírt, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy a mellékletekben gazdag sírba temetett ember maga is gazdag lett volna. A temetéshez rengeteg érzelmi és szociális mozzanat is járul, sok minden határozta meg, hogy a halott mellé mit tesznek. Különösen a nők esetében: őket mindig gazdagabban, fölcicomázottabban temették el, ami a férj családjának gazdagságát képviselte, nem a halottét" - világította meg egy példával Bálint Csanád.

Mint fogalmazott, nagyon izgalmas alapkérdése a régészetnek, hogy valójában hogyan terjed az anyagi kultúra. A legszemléletesebb példát a 19. század végéről idézte. Amikor Stanley elindult Livingstone felkutatására, Közép-Afrika olyan vidékeire hatolt be, ahol még soha nem járt fehér ember, ám sorra találkozott a fehér ember tárgyaival. "A kultúra tehát másként, gyorsabban terjed, mint pusztán csak népmozgások által" - tette hozzá.

Tervei között említette, hogy évek óta készül befejezni a könyvét, mely az avaroknak Bizánchoz és a velük szomszédos és mindvégig jó viszonyban lévő itáliai longobárdokhoz fűződő viszonyát dolgozza fel, de a befejezés egyre húzódik, mert mindig talál a témában újat vagy a meglévő műben fedez fel hibát, hiányosságot.

Pályája fontos állomásának tartja az MTA Bölcsészettudományi Központjának Régészeti Intézetéhez tartozó Archeogenetikai Laboratórium létrehozását, amelyben maga is közreműködött.

(MTI)