A karórák sosem számítottak egyszerű használati eszközöknek. Mindig egyfajta státuszt, értéket képviseltek. Pontosan emiatt az első története is rendkívül érdekes és izgalmas. Az emberiség több ezer éve méri az időt, igényünk van rá. Ezért nem véletlen, hogy a legértékesebb karórák a mai napig finoman megmunkált, művészi darabok. De mi is pontosan az első karóra története?

Nyakba akasztható daraboktól a zsebórákig

Az időt bár már nagyon régóta mérjük, a valódi órák viszont körülbelül az 1200-as évekből ismertek. Ettől az időszaktól kezdve az órák rendkívül sokféle formában voltak fellelhető – a karórákra viszont még várni kellett. Az egyébként már kezdetek óta státuszszimbólumnak számító, hordozható időmérők zsebben, de még nyakba akasztva is jellemzően elterjedtek voltak. Leginkább pedig az olasz nemesek köreiben fordultak elő, csuklón viszont semmiképp sem merték volna viselni őket. Ami nem is csoda, hiszen ezek a korai darabok még rendkívül törékenyekés persze drágák is voltak. A vékony üvegű középkori órák díszes remekművek voltak, azonban cseppet sem a pontos idő megjelenítői. A ma ismert legkorábbi óraleletünk is erről árulkodik, amely 1505-ből való és egyáltalán nem úgy fest, mint egy óra. A gömb alakú mérő alkalmatosság Németországból származik, és egy rendkívül bonyolult szerkezetet rejt. A zsebórák korszakát a 17. század hozta el, méghozzá II. Károly angol király révén, aki igencsak kedvelte a mellényeket. A mellény viselése ezáltal divattá vált, az órák pedig ekkor alakultak zsebórává. És hogyan lett ezekből karóra?

Repülő idő

A karórák kialakulását nem is annyira a divat, mint inkább a szükség hívta életre. A karóra tömeges elterjedése ugyanis két jelentős eseményhez vezethető vissza: az egyik az első repülők megjelenése, a másik az I. világháború. Előbbi állítólag egy a huszadik század elején neves pilótához, Santos-Dumont nevéhez köthető, akinek egészen véletlenül a híres ékszerész, Louis Cartier volt a barátja. A pilóta sokszor panaszkodott arra, hogy a zsebórával igencsak nehézkes mérni az odafent töltött időt. Annyi mindenre kell odafigyelni repülés közben, hogy a zsebóra elővétele már inkább akadályozó tényező, semmint hasznos segítség. Cartier pedig azonnal megoldotta a problémát azzal, hogy lényegében a zsebórát karra szerelhetővé alakította. Erre pedig nem sokkal később már tömeges igény mutatkozott. Az első világháború kitörésével a megváltozott hadviselés miatt a katonáknak olyan időmérőt kellett alkotni, amit azonnal és bármikor le tudtak olvasni. Ekkorra terjedt el a karóra, ami sokáig valójában zsebóra volt szíjjal vagy karra erősíthető tokkal kiegészítve. Ilyen darabokat a háború idején több cég is gyártott, amelyek a hazatérő katonáknál maradtak – majd pedig szép lassan a civilek részéről is igény mutatkozott ezek viselésére. A gépesített világ beköszöntével már sokkal fontosabbá vált egy olyan időmérő használata, ami nem foglalja le egyik kezünket sem. Így tehát lassacskán kialakultak a ma is ismert karórák. Habár állítólag ez már jóval korábban megtörtént. Egyes forrásokszerint elképzelhető, hogy az első karóra egy magyarnak készült el.