A Gizella-napok programsorozatához kapcsolódva 2015. május 7-én, csütörtökön 16.30-kor Szolnoky Gábor „A két Tumler” című kötetét mutatja be a Laczkó Dezső Múzeumban Dr. Oelberg Gusztáv címzetes egyetemi docens.

Tumler György és fia, Tumler Henrik fontos szerepet játszik a 18–19. századi Veszprém ipartörténetében. Nevükhöz fűződik a veszprémi vár vízellátásának kiépítése. Tumler Henrik később Budán működött, s újjáépítette a vár déli emelőgépes vízművét, majd korszerűsítette a svábhegyi forrásokból táplált gravitációs vízvezetéket. Foglalkozott a Marcal szabályozásának kérdésével, s képviselte a veszprémi püspökséget a Krieger Sámuel-féle Balaton-lecsapolási terv vitájában. „A két Tumler” című kötet aktualitása, hogy Tumler Henrik halálának 180. évfordulóján lát napvilágot.

„Az első ókori fejlett civilizációk ott alakultak ki, ahol a korábban egymással harcoló törzsek összefogtak a természet erőivel szemben. Ezt láthatjuk az árvizeket megszelídíteni igyekvő Egyiptomban, a Tigris és Eufrátesz vidékén, az Indus és Sárga-folyó völgyében. Valamint a szárazság elleni küzdelem során Izraelben és Belső-Ázsiában.

A magyarországi vízgazdálkodás nyomai a római kortól lelhetők fel. Aquincum, Gorsium, Savaria és Brigetio fejlett vízellátással rendelkezett, melyek röviddel Pannonia meghódítása után kiépültek. A Római Birodalom felbomlása után ezek nagyrészt feledésbe merültek. A kereszténység felvételét követően a hittérítéssel párhuzamosan megjelent az egyházi építkezés (elég csak Szent István törvényére gondolni „építsen minden tíz település templomot”). A nagyobb monostorok már saját vízellátással rendelkeztek, ahogy a somogyvári bencés vagy budai ferences kolostor is. Az első városi vízellátó rendszerek a felvidéki és erdélyi bányavárosokban alakultak ki, ahol a tárnákból emberi vagy állati erővel kitermelt bányavizeket hasznosították.

Tumler György és fia Henrik tevékenységének előképei is az ókorba vezetnek vissza. A budai vár vízellátására kialakított rendszer sikeres előképe Pergamon városának Kr. e. 200 körül létrejött vízellátásában lelhető fel – ahol összegyűjtötték a környék forrásvizeit, és a várhegynél egy 200 méterrel mélyebb völgyön át juttatták el a vizet. Budán egy ilyen rendszer rekonstrukcióját és bővítését vállalta el Tumler Henrik. Az eredeti rendszer a Svábhegy oldalában fakadó Város-kút és Sváb-kút források vizét vezette a budai várba a lényegesen mélyebb Vérmezőn keresztül, amelynek építéshez Zsigmond magyar király és német-római császár Nürnbergből hívott kovácsokat.

Amikor Tumler György szerződött a veszprémi vár vízellátására, izommunkán kívül csak a levegőt és a vizet tudták munkára fogni. A vízellátó berendezés 1769. évi átadása éppen egybeesik James Watt gőzgépre vonatkozó szabadalmával, amely elindította az ipari forradalmat. Azonban Tumler György korába már széles körben használták a vízenergiát. A molnároknak az őrlés az év egy bizonyos szakában jelentett elfoglaltságot. Igyekeztek ezen időszakon kívül kísérletezni, berendezéseket építeni a vízenergia egyéb hasznosítása érdekében. Így épültek a fűrészmalmok az erdei rönkfák feldolgozására, valamint a kovácsmalmok, ahol a legnagyobb monoton munkát kívánó fújtatót és a kalapácsokat már vízenergia hajtotta. Kallómalmok létesültek a len feldolgozására, valamint érctörő malmok épültek a Felvidéken és az Erdélyi-érchegységben, amelyek porrá törték a kőzetet, majd mosással különítették el a nemesfémet és az értéktelen kísérőkőzetet. A bányavidékeken megjelentek a vízkerekek által működtetett dugattyús szivattyúk is. Meg kell állapítani, hogy Tumler György Veszprémben alkalmazott megoldásának szintén vannak előképei, ebben a korban mégis kevés helyen működött vízellátó rendszer. A török idők előtt és alatt is hasonló megoldással juttatták a Duna vizét az esztergomi királyi várba, melynek pontos működéséről Evlia Cselebi leírása alapján csak feltételezések vannak.

A mai Magyarország egyharmadát a vízrendezés megindulása előtt gyakran víz borította, amely a rendszeres árvizek és a lefolyástalan területen belvizek formájában jelentkezett. A területek vízmentesítésével óriási területek váltak mezőgazdaságilag művelhetővé, melynek előnyét több földbirtokos is felismerte. Így kapott megbízást Tumler Henrik a Zichyek, illetve Apponyiak lápos, mezőgazdaságilag művelhetetlen területeinek lecsapolására, azok legelővé és szántóterületté alakítására.”

Dr. Oelberg Gusztáv, címzetes egyetemi docens

A két Tumler című kötet ismertetéséhez kapcsolódó előadás részletesen bemutatja a két kiemelkedő vízépítő mester munkásságát.