Annak ellenére, hogy a fontosabb vegyipari nyersanyagok lelőhelyei a trianoni békeszerződés által kijelölt új országhatáron kívülre estek, a két világháború között vegyiparunk jelentősen fejlődött. Az 1920-as évek elején a fő törekvés az olyan termékek gyártásának megindítása volt, amelyek termelése az új országhatárok megvonása miatt megszakadt.

A tablósorozat az 50 éves fennállását ünneplő Veszprémi Vegyipari Egyetem jubileumára készült. A kiállítás az 1949-ben alapított intézmény fejlődését mutatja be az alapítástól napjainkig.

A Kárpát-medencében bizonyíthatóan már a honfoglalást megelőzően is folyt olyan tevékenység, amely egyes anyagok átalakításával, tehát kémiai változások előidézésével foglalkozott. A római uralom idején kiterjedt aranybányászatot a honfoglaló magyarok utódai tovább folytatták. Volt fémkohászat, és abban az időben korszerűnek mondható kémiai ismeretekkel rendelkező szakemberek működtek közre az ötvözetek előállításában, a finomítók és a pénzverdék ellenőrzésében.

A múzeum főlépcsőházában létesített történelmi arcképcsarnokban azoknak a magyar tudósoknak, ipari szakembereknek a portréja van elhelyezve, akik a kémiaoktatás, a vegyészeti tudomány és a vegyipar fejlesztése terén kiemelkedőt alkottak.