A kémia és vegyipar emlékeinek szemléletes bemutatása a műszaki múzeumok egyik legnehezebb feladata. Az alkimisták egykori eszközei az idők folyamán legnagyobbrészt megsemmisültek. A tudományos kémia kezdeti művelői pedig már olyan elvont fogalmakkal dolgoztak, amelyek megjelenítése komoly próba elé állítja a muzeológust. Nem könnyebb a korszerű vegyipar bemutatása sem, hiszen a kémiai folyamatok olyan, kívülről nem látványos, hatalmas méretű berendezésekben mennek végbe, amelyeknek csak a fényképfelvételei állíthatók ki.

A magyar kémia és vegyipar azonban mindenképpen megérdemli, hogy legyen egy múzeuma, hiszen a középkortól napjainkig mindig akadtak olyan módszereink, eljárásaink, szakképző iskoláink, amelyek egyedülállóak voltak a világon és olyan tudósaink, Nobel-díjasaink, akik nemzedékek példaképéül szolgáltak.

A Magyar Vegyészeti Múzeumot a Nehézipari Minisztérium alapította. Szervezése 1961-ben kezdődött meg és működési engedélyét - országos gyűjtőkörrel - már 1963-ban megadta a Művelődésügyi Minisztérium. 1991. január 1-jétől pedig alapítványi múzeumként működik, melynek feladatául vegyiparunk fejlődéstörténetének kutatását, emlékeinek megőrzését, tudományos feldolgozását és közkinccsé tételét jelölték meg, valamint a kiemelkedő magyar kémikusok munkásságának és a kémiaoktatás történetének bemutatását.

E múzeum nemcsak hazánk, de Közép-Európa egyetlen önálló vegyészeti múzeuma. Elhelyezésére a Várpalota Tóterén álló középkori, nagyrészt romos Thury György várat jelölték ki. E döntés legfőbb indoka az volt, hogy Várpalota egyrészt a hazai vegyipar egyik legnagyobb vidéki centrumában fekszik, másrészt földrajzilag is kedvező helyen, a 8-as számú főközlekedési útvonal mentén található, Budapestről könnyen megközelíthető.

A várépület eddigi helyreállítását elsősorban a Nehézipari (Ipari) Minisztérium és a vegyipari vállalatok, továbbá Várpalota város anyagi támogatása tette lehetővé. A további helyreállítások jelenleg is folyamatban vannak. Időközben (1990) a Thury-várat a Nemzeti Örökség részének nyilvánították.

A múzeum tárgyi gyűjteménye több mint 9.000 db-ból, általános ipartörténeti dokumentációs gyűjteménye 44.000 dokumentumból áll, könyvtári állománya pedig meghaladja a 19.000 kötetet.

Az épület Ny-i szárnyának egy teljes emeletét foglalja el a Várpalota bányászatát bemutató Bányászattörténeti Gyűjtemény. Ma már csak ez a múzeumi gyűjtemény emlékeztet a több mint 100 éves várpalotai szénbányászatra, amely 1996-ban fejeződött be.