A Szatmári Múzeum nem hivatalos, hanem magán kezdeményezésből, Márton Árpád gimnáziumi tanár lelkes munkája révén jött létre.

Márton Árpád 1956-ban tanítványaival együtt intenzív gyűjtőmunkába fogott. A növekvő anyagnak a gimnázium alagsora adott ideiglenes otthont. A gyűjtemény 1963-ra jelentősen gyarapodott, ezért a Művelődésügyi Minisztérium Múzeumi Főosztálya Szatmári Múzeum néven tájmúzeummá nyilvánította. A múzeumnak azonban nem volt épülete, anyagát nem tudta raktározni, még kevésbé kiállítani.

1973-ban fordulat következett be, döntés született a szatmári néprajzi gyűjtemény továbbfejlesztését illetően. A megüresedett volt főispáni lakás épületét kapta meg a múzeum, élére 1974. július 1-én kinevezték Farkas József múzeumigazgatót.

A tágas udvar önkéntelenül kínálta a szatmári félereszek, színek mintájára közlekedési eszközök (szekerek, szánok, taligák, gazdasági eszközök stb.) tárolására és félszabadtéri kiállítására alkalmas múzeumi rendeltetésű szekérszínek megépítését.

A néprajzi nagytárgyak tematikus gyűjtése közel 30 éves múltra tekint vissza. E gyűjtőmunka ereményeképpen jelenleg közel 100 darabot számláló szekérkocsi- és hintógyűjtemény várja a látogatókat, mely jellegét tekintve Közép-Európában a legnagyobb.

Állandó kiállításaink mellett havi rendszerességgel időszaki kiállításoknak is helyet adunk, melyek rendkívül népszerűek régiónk lakói körében.

1991-ben - a nyugdíjba vonuló - Farkas József helyére Cservenyák László kapott kinevezést. Lendületes, intenzív munkája nyomán mára már a Szatmári Múzeum régiónk egyik legkedveltebb kulturális fellegvárává vált. Kiállítási anyagunk tovább bővült a folyamatos gyűjtések következtében, így elengedhetetlenné vált - a múzeum épületének bővítése, a szekérszínek meghosszabbítása - a kiállítóterek növelése.

Tíz éve rendszeresen bekapcsolódunk Mátészalka város kulturális rendezvényeibe, melyek jelentős részének múzeumunk ad otthont. Aktív és lelkes múzeum- és művészetbaráti kör működik városunkban, akik támogatják munkánkat. Kiváló kapcsolatokat ápolunk külföldi testvérmúzeumokkal, de örvendetes módon hazánk egyre több vidékén ismerik és elismerik múzeumunkat. Ezt bizonyítja évről-évre gyarapodó látogatói létszámunk, valamint a rendezvényeinken résztvevő, érdeklődő közönség.

Múzeumunk ötös kollektívája a jövőben is azon dolgozik, hogy kulturális örökségünk veszélyeztetett tárgyait felkutassa, megőrizze és az érdeklődő látogatók elé tárja.