Tiszafüred a XIX. században az Alföld egyik nagy hatású fazekasközpontja volt. Mázas kerámiáit 40-50 km-es körzetben igen kedvelték. Miskakancsói és pálinkás butellái mellett keresett termékük volt a tál, tányér. 1870 után Tiszafüred az Alföld második legnagyobb tálasközpontja lett; termelése a konjunktúra éveiben meghaladta a 70 ezer darabot. A XX. század elejére azonban a fazekas mesterség fokozatosan elsorvadt.

Az 1980-ban megnyitott Nyúzó Gáspár Fazekas Tájház Tiszafüreden az utolsó, műemléki szempontból is értékes, pontosan azonosítható fazekasház. A tájház a 34. számú főközlekedési út folytatásánál, az Igari útról nyíló utcában található. Lakói a Nyúzó-fazekasok voltak; Gáspár I. (1839-1910) és fia, Gáspár II. (1864-1922).

A telek Gáspár I. fiatalon elhunyt első feleségének öröksége volt. A rajta álló nádtetős ház építési idejét - vastag falai, bélelt ablaknyílásai alapján - 1830 körülre tehetjük. Fenyődeszka borítású vértelkét későbbi átépítéssel kapta. Tornácát klasszicista lábazaton álló ikeroszlopok támasztják alá. A ház három osztatú. Középen a pitvar és konyha található; innen az utca felé a szoba, az udvar felé a műhely nyílik. A szabadkéményt 1919 előtt padlásolták le.

A Nyúzó-fazekasokról:

Az idősebb Gáspár hagyományos csizmadia-családból származott. Az ő esetében a hagyománytól való eltérést a füredi fazekasság XIX. század közepi felvirágzása magyarázza. Tehetsége korán megmutatkozott, feliratos munkái 16-17 éves korától maradtak fenn. 1856-ban már úrasztali edény készítésével bízták meg. Vásározó fazekas volt, a konjunktúra éveit jól kihasználta. 1890-ben fel is hagyott mesterségével, már csak földműveléssel foglalkozott. Míves miskakancsói, borosedényei, virág- és madárdíszes tálasedényei és butellái múzeumaink megbecsült darabjai. Több fazekas is nála tanult inasként, dolgozott segédként. Egyetlen fiát más mester, Katona Mihály fazekas keze alá adta inasnak.

Gáspár II. segédként már apja mellett dolgozott. 1890 után a házat és a műhelyt átvette apjától. Ez az időszak a fazekasság hanyatlásának kezdete. A harmonikus díszítmények és színek felbomlottak. Egyre kevesebb díszedényt készítettek az edényesek. A fiatalabb Gáspár szemnek tetszetős, de gyorsan kialakítható új motívumokkal kísérletezett. Készítményeinek művészi színvonala apjáét nem közelítette meg. Ő is vásározott, de a paraszti háztartások már kevés cserépedényt igényeltek. Áruk rövid idő alatt egyharmadára csökkent, ezért 1910-ben műhelyét bezárta, majd sörgyári munkásként dolgozott élete végéig.