Eseménynaptár
2020. október
28
29
30
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
1
2020.10.22. - 2020.10.22.
Budapest
2020.10.22. - 2020.10.22.
Budapest
2020.10.22. - 2020.10.22.
Budapest
2020.10.22. - 2020.10.22.
Budapest
2020.10.22. - 2020.10.22.
Budapest
2020.10.21. - 2020.10.21.
Budapest
2020.10.21. - 2020.10.21.
Budapest
2020.10.21. - 2020.10.21.
Budapest
2020.10.21. - 2020.10.21.
Budapest
2020.10.21. - 2020.10.21.
Budapest
2020.10.21. - 2021.06.06.
Veszprém
2020.10.18. - 2020.12.27.
Kápolnásnyék
2020.10.17. - 2020.11.29.
Balatonfüred
2020.10.16. - 2020.11.16.
Zirc
2020.10.16. - 2020.12.31.
Zirc
2020.10.16. - 2020.11.16.
Kecskemét
2020.10.15. - 2021.02.07.
Miskolc
2020.10.14. - 2021.01.31.
Budapest
2020.10.11. - 2020.10.11.
Herend
2020.10.10. - 2020.11.15.
Budapest
Központi Bányászati Múzeum - Sopron
Központi Bányászati Múzeum
Cím: 9400, Sopron Templom utca 2.
Telefonszám: (99) 312-667, (99) 338-902
Nyitva tartás: IV.1-X.31.: K-V 10-18
XI.1-IV.1.: K-V 10-16
Az évezredes magyar bányászat országos gyűjtőkörű szakmúzeuma 1957. október 13-án nyílt meg Sopron barokk belvárosában, a volt Eszterházy palotában, a Templom utca 2. szám alatt. A múzeum alapítása körül annak első igazgatója, Dr. Faller Jenő okleveles bányamérnök, a soproni Bányászati és Erdészeti Főiskola Bányamérnöki Karának tanára bábáskodott.

Sopronnak, ennek az évezredes múltú településnek, a múzeum alapítását megelőzően, már évszázados kapcsolatai voltak a bányászattal. A történeti Magyarországon először Sopron Szabad Királyi Város erdejében, a később Brennbergbányának nevezett területen kezdték meg a véletlenül fellelt széntelepek ipari célokat szolgáló művelését, 1753-ban. Az 1795-től egyre jelentősebb méreteket öltő bányászkodás folyamatos fejlesztése nyomán a 19. század utolsó évtizedeire Brennberg az ország legjelentősebb és legkorszerűbb szénbányájává vált.

A közel két évszázadig működő, 1951-ben bezárt bánya - annak számtalan bérelője mellett - mindvégig Sopron tulajdonában volt. A múlt század közepén - a főként politikai okokból - elrendelt bányabezárás sem jelentette azonban a város és a bányászat kapcsolatának megszűnését, hisz 1919-től itt működött a Selmecbányáról elmenekült és Sopronban letelepített Bányászati és Erdészeti Főiskola.

Bár a határmenti településről a bánya bezárásával egy időben, az 1950-es években már megindult a Bányamérnöki Kar áttelepítése Miskolcra, a múzeum szervezésének éveiben még számtalan bányászati hagyomány ismerete és a bányászokkal való kapcsolat jellemezte az itt lakók életét.


A múzeumnak majd' ötven éve otthont adó épület közel hét évszázados történetéről szinte mindent tudunk. Az épület legrégibb traktusa - a mai északi szárny - a 14. században épült, amelyet Zsigmond uralkodása alatt "U" alaprajzúra bővítettek. A 16-17. században a ház a soproni városkapitányok szállása volt, számukra építették a zárt épületalakzatot eredményező nyugati szárnyat. Az épületegyüttest 1560-1650 között reneszánsz stílusban átépítették. Eszterházy Miklós 1752-ben vásárolta meg a palotát, s azt barokk stílusban átépítette, megteremtve így az épület mai jellegét. Ekkor került a barokk elemekkel díszített kapuzat fölé a Madonna szobor és az Eszterházy család címere. Az épület nyugati szárnya és a várfal közötti bástyakertben (függőkert) 1781-ben elkészült a Joseph Haydnt is szolgáló zenepavilon.

A festett, díszes falak a II. világháború utolsóévében kórháznak, az ötvenes évek elején pedig kollégiumnak adtak otthont. A múzeum 1957-es beköltözése előtt részlegesen tatarozták az épületet, ám az épület értékeit feltáró valódi helyreállítást csak az 1975-80 közötti műemléki felújítás hozott.


A 2000. szeptemberében nyílt, a Kárpát-medence évezredes bányászatát bemutató, négy nyelven feliratozott állandó kiállítás mellett, évente 2-3 időszaki kiállítás látható a múzeumban.
Állandó kiállítások
Bányavárosi szövetségek a középkorban
Az alsó-magyarországi bányavárosok szövetsége 1380-tól működött, a felső-magyarországi bányavárosoké 1487. decemberétől. Gazdálkodásuk egyik jellegzetessége a bányapénz volt, amely egy-egy bányaváros olyan fizetőeszköze volt, amelyet csak ott fogadtak el. tovább
Szénbányászat a 20. század közepén (makett)
A 20. század második felének szénbányászatára jellemző gépesített, tömegtermelő munkahelyet mutat a frontfejtéses, (várpalotai magyar hidraulikus pajzzsal (VOB-HP-108.) biztosított, marótárcsás német jövesztőgéppel és folyamatos szállítóberendezéssel (kaparó) felszerelt bányarekonstrukció. A hidraulikus pajzs-biztosítás magyar találmány. A gépesített frontfejtés a széntermelés gazdaságos formája tovább
Múzeumi kínálatunkból: Digitális érmetár, digitális állománykatalógus, mellyel virtuálisan "megnyitottuk" raktárainkat, valamint interaktív vezetés az energiahasznosítás történetéről modellek segítségével. tovább
Auraria Romano-Dacica: Kölesi Sámuel, 1717, Nagyszeben
A korabeli bányászati szakismeretek összefoglalásaként 1714-ben, Lipcsében kiadták Nikolaus Voigteln: Geometria Subterronea című művét, amely később tananyag volt a selmeci Akadémián. Hasonló célt szolgált az Akadémia első bányaművelés tanárának a könyve (Delius: Bányaművelés, Bécs 1773.) is. Az első magyar nyelven megjelent ásványtani ismereteket, Benkő Ferenc: Köveknek és érceknek külső megismertető jegyeiről (Bécs, 1786) című könyve képviselte. tovább