A kőkorszak technikai színvonalán kétféle anyag bányászati kitermelésére vannak régészeti adataink: ezek a vörös festékföld és szerszámkő. A szerszámkövek anyaga a kova és az obszidián, melyek használata a vaskorig terjed. A Tata-Kálváriadomb kovabányát a rézkorban művelték. A rézkori ércbányák jelentős számban léteztek a Kárpát-medencében: a Mátra-vidéken, Rudabányán, Besztercebányán. Ezeket a bányahelyeket művelték még a bronzkorban is. Velem-Szent Vid lelőhelyen a korai bronzok szép gyűjteménye került elő. A kárpát-medencei leletanyag szerint a kelták időszakában már kiteljesedett a vas használata. A római korban aranyat, vasércet és sót elsősorban Dacia provinciában, azaz Erdélyben termeltek, míg Pannoniában főként a kőbányászatról vannak adatok. A kiállítási bányarekonstrukció egy őskori kovabánya részletét mutatja be, amelyet a Sümeg-Mogyorósdombon tártak fel. A bányában gímszarvas agancsából készült vájóeszközökkel és ütőkövekkel fejtették a töredezett mészkő kovagumóit.

A 14-15. század időszakában Magyarország élen járt Európa aranybányászatában és az ezüstbányászatban is az elsők között volt. Jelentős rézbányászattal rendelkeztünk, s királyaink a kezdetektől nagy fontosságot tulajdonítottak kősóbányászatunknak is.

A középkorban a termelés alapvetően a közvetlen fizikai munkán alapult. A legfontosabb bányászszerszámok a bányászék, a kalapács, a csákány, a vonókapa és a feszítővas volt. A bányák világítását mécsesekkel oldották meg. A világ első jegyzőkönyvezett bányabeli robbantását Selmecbányán egy Weindl Gáspár nevű vájár végezte 1627. február 8-án.

A 19. század második felétől a szénbányászat vált a magyar bányászat meghatározó ágazatává. Az 1950-es évek végéig terjedő időszakban általánosan trapéz alakú, fabiztosítású vágatokat építettek állóvilágítással, sínpályával és vascsillével. A bányatérség megvilágítása un. turbólámpákkal történt. A sújtólég és egyéb veszélyforrás miatt a 19. század második felétől folyamatosan fejlesztették a bányamentést, amelynek fontos eszköze volt a kiállításban látható Westfalia-típusú tömlős bányamentő készülék, a 20. század elejéről.

A 20. század második felének szénbányászatára jellemző gépesített, tömegtermelő munkahelyet mutat a frontfejtéses, (várpalotai magyar hidraulikus pajzzsal (VOB-HP-108.) biztosított, marótárcsás német jövesztőgéppel és folyamatos szállítóberendezéssel (kaparó) felszerelt bányarekonstrukció. A hidraulikus pajzs-biztosítás magyar találmány. A gépesített frontfejtés a széntermelés gazdaságos formája.