A második világháború előtt már csak tíz, a háború után csak egy, a Faragó-féle szélmalom működött Kiskundorozsmán. Ezt a malmot Czékus Andor gazda építtette 1821-ben. Tőle Faragó György vásárolta meg 1900-ban. Kezdetben gabonát őrölt, többféle minőségben. A leszármazottaktól tudjuk, hogy családi vállalkozás volt a szélmalom üzemeltetése. Sokszor éjjel nappal egyfolytában őrölt a malom, hogy minél jobban kihasználják a böjti szeleket. Előfordult ugyanis, hogy megfelelő szél hiányában napokig, sőt hetekig pihenőre kényszerült a család.

Miután Faragó György 1949-ben meghalt, a malom állapota egyre romlott, mert a család tovább nem használta, mígnem 1961-ben a műemléki felügyelőség műemlékké nyilvánította. A szélmalom állapota ennek ellenére egyre romlott. Joó Antal az akkori nagyközségi tanács dolgozója szerint, az utolsó hazai látogató a még álló, de már nagyon romos malomban a szép emlékű prózai színészünk, Páger Antal és a Hódmezővásárhelyi Anyakönyvi Hivatal vezetője volt.

Az 1970-es év tavasza az árvíz és az igen magas belvíz elleni védekezések ideje volt. A rosszul szigetelt építmények sorra életveszélyessé váltak. Így a malom is átázott, szétmállott fala nem bírta a tető- és a faszerkezetek súlyát, és 1970. április 22-én összedőlt. Csupán egy 2,5 x 2 m-es falszakasz maradt épségben.

A magyar műemléki elvek és az általánosan kifejlődött gyakorlat általában nem engedélyezi a rekonstrukciót. Itt mégis más volt a helyzet. A község utolsó szélmalmához ragaszkodott a lakosság, a helyi vezetők, illetve más állami szervek is szükségesnek tartották, hogy a malom újra felépüljön, esetleg modern anyagból, téglából, vasbetonból, fémvitorlákkal, stb. Az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség végül úgy döntött, hogy a szélmalom épüljön fel rekonstrukcióként, eredeti anyagok és szerkezetek felhasználásával.

A romok eltakarításánál előkerült a malom minden faszerkezete hiánytalanul, majd Faragó György fia, Faragó Béla rajza alapján az alkatrészeket beszámozták, és a Községi Tanács épületébe szállították. A helytelen tárolás miatt azonban az alkatrészek egy része gombásodás miatt használhatatlanná vált, beépítésre már nem volt alkalmas.

Korabeli fényképek alapján fotogrammetria segítségével Horn Antal, a Budapesti Műszaki Egyetem munkatársa határozta meg a malom pontos méreteit. Ezután hozzákezdtek a megmaradt falrész visszabontásához. A falazó anyagból csupán az a három sor tégla volt használható, amely korábban a malom lábazatául szolgált. A statikai elemzések alapján eldöntötték, hogy az alapot 1 m mély úsztatott vasbetonból készítik, és erre kerül a hagyományos anyagokból, hagyományos módon a felépítmény.

Az újjáépítés 1972 őszén megkezdődött. Kivitelezőnek a malomépítésben jártas Nagy Torma Vince szélmolnárt, Horváth Istvánt, és Ladányi Andrást fogadták fel. A falazat építőanyagát több helyi vályogvető, Deák György kovácsmester vezetésével készítette hagyományos módon, hagyományos anyagokból, azaz szikes agyagból pelyvával, törekkel keverve.

Az egyes födémszintek elválasztására, a lépcsőkhöz, létrákhoz új faanyagokat használtak fel. Az elgombásodott szerkezet egy részét egy balástyai, hasonló típusú malomból pótolták. Mivel több fő fa alkatrészt újonnan kellett készíteni, így a jelentősebb darabokra, mint például a szelestengelyre, még a nevüket is bevésték a mesterek.

A tetőszerkezetet egy-két darabtól eltekintve a régiek alapján szintén újjal kellett pótolni. A tető lefedése hagyományos módon, zsindellyel történt. A fordító rudazat a fordító szerkezettel szintén új anyagból készült, a régi vasalatok felhasználásával. Ugyanígy történt a nyílászáró szerkezetekkel is. A falazatot kívül-belül pelyvás sárral tapasztották és háromszori fehér meszelést kapott.

Sisa Béla, az Országos Műemléki Felügyelet munkatársa így írt az épületről: "A szélmalom helyreállítása 1973 tavaszán fejeződött be. Az ünnepélyes átadáson a kétpárköves malom újra működött. A próbaőrlés alkalmával kukoricadarálásra és búzaőrlésre került sor."

Vass József