1933. május 21., vasárnap. A Kecskemét th. Városi Idegenforgalmi Iroda e napra szervezte bugaci bemutatóját. A program során a hazai és külföldi vendégek, idegenforgalmi szakemberek csodálattal szóltak e gyönyörű tájról. A "puszta felbecsülhetetlen értékű sikert aratott".

A számos vendégkönyvi bejegyzés közül csak egyet idéznénk:
"Áldomással fejezzük be a bugaci régi világ mesés korát. Jöjjön az új, a még ragyogóbb magyar jövő!
Móricz Zsigmond és leánya Virág"

Alig telt el egy hét és ugyanő május 28-án, a Magyarország című újság hasábjain "Idegenek a pusztán" címmel, dicsérő cikket ír a bugaci turizmus e történelmi vasárnapjáról. "Kecskemét városa olyan lépést tett, ami úttörő a magyar vidéki városok életében. Megindította az idegenforgalom iránti akciót. A dolog úgy történt, hogy e roppant város megmozdította százhatvanezer holdas tagjait, felkapta harmincezer holdas pusztáját, s meglobogtatta Európa felé, mint egy csipkés szélű kis kendőt."

Két nappal később, május 30-án Komáromi János "neves újságíró" a Kecskeméti Közlönyben megjelent "a legszebb magyar pusztát" dicsőítő tárcáját idézve: "Bugac méltó arra, hogy Magyarország nemzeti parkjává fejlesszék ki."

Erre azonban több mint negyven évet még várni kellett, mire 1975. január elsején megalakult a Kiskunsági Nemzeti Park. Még ugyanebben az évben Kerényi József - a szárazmalmokat idéző - terve alapján megépült a Bugaci Pásztormúzeum, mely azóta is a nemzeti park leglátogatottabb kiállító egysége. A nomád pásztorélet hagyományos eszközeit a kiskunfélegyházi Kiskun Múzeum kölcsönözte. A kör alakú bemutató tér közepén álló címerfa a legelőterület jelzésére szolgált. Mellette az egyetlen épen maradt eleséges taliga látható. A tárlókban fából, csontból, bőrből, illetve fémből készült használati tárgyakat, népi hangszereket állítottunk ki. A kontyos kunyhó köré félkörívben elhelyezett enteriőr a pásztorszállások hangulatát idézi. A diorámákban a bugaci puszta és a homoki erdők élővilága elevenedik meg. A múzeum anyagából kitekintve a pusztai táj panorámája tárul elénk, természetes hátteret adva a kiállítás anyagának.