Kubászova Tamara kutatóorvosi pályája csúcsán kezdte kiépíteni másik életpályáját, a szobrászatot. A kutatóintézetből - ahol dolgozik - naponta hazafelé tartva egy olyan épület mellett vitte el az útja, ahol egy képzőművészeti kör működött. Eleinte csak be-be lesett az ablakon, aztán egy szép napon be is nyitott az ajtón. A kör vezetője és szobrász tanára, Janzer Frigyes (több rangos kitüntetés birtokosa) invitálta, hogy lépjen beljebb, nézzen körül, esetleg jöjjön, tartozzon ő is közéjük.

A szorgos közösség, a terem hangulata, a kedves biztatás megfogta és immár több mint húsz éve "fogva" is tartja Tamarát. Tehetsége, szorgalma és nem utolsó sorban mestere kiváló művészi és pedagógiai irányítása csakhamar meghozta az eredményt, Tamara munkái is ott szerepeltek a kör éves kiállításán. Majd a következő és azt követő kiállításokon eljutva az országos és a külföldi kiállításokra is. A művészi teljesítményt díjak sokasága jelzi.

A művész méltatói gyakran emelik ki az érmészetben elért eredményeit, nem kisebbítve ezzel a kisplasztikáit, vagy portréit. Tamara jól döntött, amikor a szobrászatnak ezzel a korántsem könnyű ágával is foglalkozni kezdett, mert ennek révén számtalan kiváló művész, tudós, pedagógus, mérnök, jogász otthonában van és lesz jelen, hiszen jó néhány hazai és külföldi tudományos társaság, egyesület, alapítvány kérte fel, hogy az általuk adományozott díjnak megalkotója legyen.

Az utóbbi öt év pedig meghozta számára a nagy nyilvánosság előtti megjelenés, és az emberi mértékkel mért örök időkre való megmaradás, jelhagyás örömét is. Köztéri alkotásai Budapesten és Kaposváron láthatók.

Tamara személyiségét és munkásságát gondolatgazdagság, lelki finomság és harmónia jellemzi. Minden alkotásából az élet tisztelete, szeretete, féltése árad, legyen témája akár a természet, akár maga az ember. A művészet hivatásáról vallott ars poétikájában arról szól, hogy a művészet legyen humánus, pozitív élményeket nyújtó, gyönyörködtető. Rétfalvi Sándor szobrászművész - egyik mestere és méltatója - így szól Tamarának erről a törekvéséről: "Szereti az emberi arcot, a virágokat, kavicsokat, kagylókat, vizet, földet, napot, a pókot és a fecskét, ember alkotta épületeket. Egyszóval szeret, gyönyörködik és gyönyörködtet mindent, ami velünk, emberekkel kapcsolatos, ami az élet maga."

Haász Etelka